Bővebb leírás
A szerző a hadi oktatás egy kevéssé ismert fejezetét mutatja be a Veszprém külterületén Jutason 1924 és 1944 között működött altisztképző intézet történetének feldolgozásával. A régebben altisztnek nevezett tiszthelyettesek (őrmesterek, törzsőrmesterek és főtörzsőrmesterek) mindenkor a katonai hierarchia fontos láncszemét képezték. A trianoni békekötés után újjászervezett magyar hadsereg kénytelen volt újjászervezni az altiszti oktatást is, amely a Veszprém mellett az első világháború idején épült katonai kórházban lelt új otthonra. Az 1924-ben megalakult intézmény hamar országos, sőt nemzetközi hírnévre tett szert, és ugyan csak húsz évig működhetett, a "jutasi őrmester" mégis fogalommá vált a magyar hadseregben. A katonatiszt szerző a szakirodalom, levéltári források valamint személyes visszaemlékezések alapján mutatja be az altisztképzés két világháború közötti újjáalakítását és fejlesztését, valamint az iskola történetét. Munkája külön foglalkozik Veszprém városa és az iskola szoros és gazdag kapcsolatával és ezzel összefüggésben az altisztképző épületének utóéletére, közelmúltbeli újjászületésére is kitér. Az alapos és adatgazdag második részében az egykori iskolában tanító és tanuló katonák visszaemlékezései hozzák testközelbe az intézmény emlékét. A felhasznált források és irodalom jegyzékével kiegészített munka.
