Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Barátaim!

A rendszerváltást követoen új korszak kezdodött a magyarok és a zsidók közötti kapcsolatok terén is. Mindinkább érvényesül az a felfogás, miszerint a magyarországi zsidóságot mindenképpen többnek kell tekinteni, mintha csupán csak egy vallásfelekezet volna. Elég, ha nyomon követjük az Új Élet társadalmi kérdésekkel foglalkozó írásait, hogy megbizonyosodhassunk e tétel igazságáról.

A jelenlegi helyzetet és az 1948-tól 1990-ig tartó korszakot áttekintve, ezek megítélésükben szöges ellentétben állnak egymással, különösen, ami a hírhedt Állami Egyházügyi Hivatalt illeti. A Hivatal kizárólag vallásfelekezetnek tekintette a zsidóságot. Így, tulajdonképpen semmi különbség nem volt az elobb említett több, mint negyven évnyi idoszak és a Horthy-korszak között, csupán annyi, hogy a kommunista rezsim ezt az alapelvet szigorúan alkalmazta. Az idok folyamán e bánásmódban rejlo tendencia azonban elerotlenedett. Az Egyházügyi Hivatal utolsó elnöke, midon már az enyhülés jelei is mutatkoztak, Miklós Imre államtitkár volt. Scheiber Sándor, felejthetetlen barátom, ezeket mondotta, amikor szó esett Miklósról: "Nagyon okos ember... nagyon jól tájékozott és jóakaratú". Scheiber ezután még azt is hozzáfuzte: az Egyházügyi Hivatalnak "a zsidókkal semmi baja nincs. Hisz a zsidók nem számítanak sokat..."

Miklós hivatalos látogatáson járt Izraelben is, ami akkoriban rendkívülinek számított, ugyanis, annak idején nem volt diplomáciai kapcsolat a két ország között, miután 1967-ben, a hatnapos háborút követoen a diplomáciai kapcsolatok megszakadtak. Tulajdonképpen Miklós látogatása tekintheto a magyar - izraeli rendezés felé tett elso lépésnek.

A közelmúltban elhunyt két történetíró barátomnak kívántam emléket állítani: Szinai Miklósnak és Hanák Péternek.

A Századok címu történeti folyóiratból idézek: "... elhunyt dr. Szinai Miklós történész, címzetes egyetemi docens, a történettudomány doktora, nyugdíjas folevéltáros... 1918-ban született Nyíregyházán szegény zsidó családban... Miután továbbtanulásra nem volt lehetosége, a fovárosba költözött". Hozzátehetjük, hogy egy idoben a Hasomer Hacair, baloldali cionista mozgalom vonzotta. Majd ezek után tovább lépett balra, és a már felszabadult Magyarországon csatlakozott a kommunista párthoz, majd a pártapparátus tagja lett. Mindez persze nem tartott sokáig. A Rajk-per idoszakában eltávolították.

Ez idoben ébredt fel benne annak szándéka, hogy történészi pályára lépjen, és ennek érdekében beiratkozott a pesti egyetemre.

Gáspár Ferenc és Szücs László közös emlékcikkére utalva azt olvashatjuk, hogy Szinai Miklós "1956 jogos törekvéseivel azonosult, kevésen múlt, hogy 1956-ban nem zárták ki... a pártból...".

Az elso találkozásom Szinaival Bécsben történt, amikor is o, mint magyar részrol a hivatalos levéltári delegátus tagja, a Bécsben található, egykori közös levéltárakban orzött magyar vonatkozású dokumentumok feltárását célzó kutatásokat folytatott.

Az idok folyamán mindinkább foglalkoztatta a magyar zsidók 19. és 20. századi történelme. Ismét Gáspár és Szücs fent említett emlékbeszédét idézve: e tárgykörben több írása is született, számos eloadásában fejtette ki véleményét a nyilvánosság elott. Szinai publikálta magyar nyelven eloször a "... wannseei értekezlet jegyzokönyvét, amely az európai zsidóság elpusztításának hitleri tervét, az Endlösungot foglalta írásba."

Hanák Péter Kaposvárott született, zsidó kispolgári családban. Somogyi Éva így ír róla: "... a szegény, tehetséges zsidó fiúk tradicionális felemelkedési útja bezárult." A felszabadulás után a kommunista párthoz csatlakozott. "1956 után az egyetemrol eltávolítva a kutatásnak szenteli magát."

Hanákot, természetesen, érdekelte az antiszemitizmus, a zsidókérdés, az asszimiláció, mind magyar, mind pedig külföldi viszonylatban is.

Néhány éve kiemelkedo eseménynek számított a magyar - zsidó történetírásról, vagyis a magyar zsidó történelemmel foglalkozó magyarországi történeti irodalomról folytatott vita. A Magyar Tudományos Akadémia Judaisztikai Kutatócsoportjának meghívására az üléseken Hanák Péter elnökölt.

Hanák hangoztatta, hogy a magyarországi zsidóság történetének igen lényeges problémái nincsenek összefüggo egészként földolgozva. "Persze - tette hozzá -, ennek az okait megmagyarázni már túl messzire vezetne és nagyon összetett, bonyolult vállalkozást jelentene... Ám az egyik ok, minden bizonnyal a források összegyujtésének hiánya; de a források gyujtését is mindig egyfajta szemlélet irányítja..."

Hanák ezután megjegyzi:
"Nem vagyok különösebben optimista a magyarországi helyzetet illetoen, a tekintetben, hogy egy objektív, elfogulatlanul tárgyszeru, szakszeru zsidó történet a közeljövoben elkészülhessen Magyarországon".

...

Szeretném köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik lehetové tették az est létrejöttét, s erofeszítéseiket siker koronázta:

Régi barátomnak, Schmidt Máriának, Pelle Jánosnak, Prepuk Anikónak, aki a könyvet szerkesztette, Azary Beatrixnek, hogy a bemutatót megszervezte.

Végül pedig Ács Gábornak, aki lehetové tette hogy a magyar olvasók is megismerkedhessenek munkámmal.