Filológia,eszmetörténet és retorika Pázmány Péter életművében Historia Litteraria 25. Megjelenés éve: 2009 Oldalszám: 283 Kötés: kötött ISBN: 9789639671256 0. kiadás darab

Az író, teológus, egyház- és kultúraszervező Pázmány Péter (1570–1637) működése a térség 17. századi kultúrájában középponti helyet foglal el. Minden, a korszakkal, annak jelentősebb szerzőjével foglalkozó monográfia, tanulmány megkerülhetetlen hivatkozási pontja a jezsuita, majd főpap szerteágazó tevékenysége. Az író Pázmány egyetlen művét sem tekintette véglegesnek, valamennyit aprólékosan átírta, átdolgozta az újabb, „megjobbított” kiadások érdekében, Két legterjedelmesebb és nagy hatású műve, a Kalauz és a Prédikációk valóságos enciklopédiák, az előző a teológiáé, utóbbi a korábbi korszakok művelődéstörténetéé. Mindazonáltal Pázmány legjelentősebb alkotása az egyetemalapítás. 1635-ben, „a magyar romlásnak századában”, vallási, területi és politikai széttagoltságban, 65 esztendős korában. szinte vakmerő elgondolás megvalósításába fogott. Egyetemét egyházi és világi szolgálatra is alkalmas fiatalok kiképzésére hozta létre, mindenekelőtt azért, hogy a „harcias nemzet lelke megszelídüljön”. Alapítólevelében megengedte, sőt kilátásba helyezte, hogy a megalapított egyetemet a török igától megszabadulván, igény szerint más megfelelő helyre költöztessék át. Ma három egyetem és az azokon tanuló sok ezer diák vallhatja magának a pázmányi örökséget. Hargittay Emil 1977-től az ELTE, majd 1993-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanára, 2001-től a Magyar Irodalomtudományi Intézet vezetője, két ciklusban a Kar dékánhelyettese, Széchenyi Professzori Ösztöndíjas. Kutatási területe elsősorban a 17. századi magyarországi politikai irodalom és Pázmány Péter munkássága. E kötet – két, először itt megjelenő tanulmány mellett – a szerző három évtized alatt Pázmányról publikált írásaiból ad válogatást.