Bővebb leírás
E könyv azt a tételt igyekszik bizonyítani a késő középkori latin nyelvű prédikációs segédkönyvek vizsgálatával, hogy a nyugati, azaz latin keresztény kultúrát - vagy legalábbis a kérdések fölvetésének és a válaszadásnak a mikéntjét - alapvetően kulcsszavak bizonyos rendszerének hagyománya határozza meg. Mivel pedig a gyűjtemények betűrendes tárgymutatói alapján - a könyvkerék használatának mintájára - egymás mellé állítható azonos témájú szövegek citátumanyaga és struktúrája többnyire nagyon hasonló, az egyes gyűjtemények egyedisége, szerzőik önálló intenciója a közvetlen forrásként szóba jöhető szövegekkel, ill. a tágabb kontextussal való összevetések nyomán állapítható meg.
A kompilálás mint szövegalkotási technika akár Homérosztól kezdve vizsgálható jelensége az irodalmi hagyományozódásnak; e gyakorlat szabályrendszereit azonban mondhatni soha nem rögzítették kortárs teoretikusok. A szabályok a létrejött szövegek tanulmányozása során absztrahálhatók. A kötet terjedelmének mintegy harmada a vizsgált korszak prédikációs segédkönyveiből ad szövegmintákat, hogy ezek összehasonlítása alapján módunk legyen mintegy bekeríteni a praxist, a mesterséget, a ...-t, amelyet így neveztünk e: ars compilandi.
Bárczi Ildikó magyar-latin szakon diplomázott 1984-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Jelenleg ugyanott docens. 1993-ban bölcsészdoktor, 1995-ben kandidátus. Kutatásainak középpontjában a késő középkori magyarországi latin nyelvű prédikációirodalom, Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát életmtűve áll.
Sermones compilati elnevezésű kutatócsoportjával a két magyar ferences beszédgyűjteményeinek, az Érdykódexnek és Pázmány Péter prédikációinak internetes szövegkiadásán dolgozik. A kutatócsoport 2006 júliusában bemutatkozott az International Medieval Sermon Studies Society konferenciáján.
