Bővebb leírás
A neves, Széchenyi-díjas szociológus - nyolcvanadik születésnapja apropóján - rendkívüli kötettel jelentkezik. Ezúttal - jól megszokott témái mellett - saját magáról ír, ám természetesen úgy, hogy közben a Nagy Történelem eseményeit bele-bele szövi a kötetbe. Huszár Tibor 1930-ban született, s családja a gazdasági világválság közepette igyekezett boldogulni, s később érintették őket a zsidótörvények is. Még gyerekként-kamaszként élte át a világháborút, Budapest ostromát, s aztán a Rákosi-korszakot, a moszkvai diákéveket. DISZ-funkcionáriusként kezdődött karrierje, majd - a Petőfi Kör egyik vezetőjeként - szemtanúja lett a zaklatott az 1956-os forradalomnak. Felnőtt ember volt már, amikor új életet kezdett, és elhatározta, hogy a politikusi pálya helyett a tudománynak szenteli az életét, mely azonban a békésebb korokban sem volt éppenséggel eseménytelen. Volt középiskolai tanár, lett megbecsült szociológus, kutató, a Valóság szerkesztőségének tagja, rádiós műsorvezető, az ELTE tanára (kezdetben az ún. Történelmi Materializmus tanszéken, később a szociológia tanszéken). Huszár Tibort, aki a véletlen folytán sok fontos esemény hol közelebbi, hol távolabbi szemtanúja volt, számos neves emberrel - politikusokkal, tudósokkal - hozta össze a sors - s mindez visszaköszön jelen műben is. Olvashatunk még hivatalos és magánjellegű útjairól (Oroszország, Kína, USA), s arról is, hogyan jutott több ideje kutatásokra 1990 után, a nyugdíjas évei alatt. A kötetet - melyet rendkívül gazdag, személyes töltetű fényképmelléklet, valamint részletes kronológia egészít ki
