Bővebb leírás
Jelenkorunk egyik legérzékenyebb társadalmi kérdése az állam és az egyház kapcsolata. E folyamatos diskurzushoz járul hozzá a Pécsi Tudományegyetem jogtörténeti tanszékének docense a 19. századi hazai állam és egyház közti viszonyok feltérképezésével, mintegy például és kiindulópontul adva meg a felvetődő kérdéseket. "A vallásszabadság intézményeinek biztosítása legalább olyan fontos tartozéka a demokráciának, mint a többpártrendszer" - idézi igazodási pontként Glatz Ferencet a rendszerváltás művelődési miniszterét. Herger Csabáné értekezésének első részében a modern polgári államok létrejöttének korából példaértékű nyugati modelleket elemez, így az angol established church jogállásának kialakulását, az amerikai "zarándok atyák" felvilágosult nézeteinek hatását az Egyesült Államok alkotmányára, a francia utat, a vallástalan, semleges állam eszméjét vagy az osztrák Maigesetze, illetve a német Kulturkampf reformjait a liberális és konzervatív, azaz katolikus impulzusok eredőjeként. Magyarország e tekintetben is a feudális késést nyögve, a század második felére jutott el az egyházi autonómia és a felekezeti jogegyenlőség felvetéséhez. E kérdéskör képezi a kötet második fő egységét. A vallásszabadság témájában világos gondolatokat közlő szerző miután bemutatta a részleges modernizációt megvalósító rendszerek belső dilemmáit, ismerteti a magyar egyházügyi jogfejlődésnek azokat az aspektusait, amelyek meghatározták a 19. századi részleges modernizációt, és a történeti példák alapján felvázolja az egyházi autonómia tartalmát és feltételeit. A bőséges irodalom- és forrásjegyzékkel kiegészített jogtörténeti munka a jogalkotók, de a kérdésben nagyfokú bizonytalanságot, sőt értetlenséget mutató hétköznapi emberek figyelmébe is ajánlható.
