Az idén az akadémikusok közé választott történész azon kevesek egyike, akik nem elefántcsonttoronyba zárkózó tudósként, hanem közéleti vitákat is vállalva igyekszik megfelelni a klasszikus történettudományt érő posztmodern kihívásoknak, amelyek megkérdőjelezik a történész egyedüli létjogosultságát a múlttal való foglalatoskodásban. Az Ünnepi Könyvhét alkalmából megjelent új kötetében az elmúlt egy-két évben született eredetileg folyóiratokban és gyűjteményes kötetekben publikált történetelméleti írásait szerkesztette egybe. Ahogy az az alcímből is kiderül, az itt olvasható írások középpontjában a történeti tapasztalat, a kollektív emlékezet és a történetírás kapcsolata áll. Ma már nem magától értetődő, hogy a történész kutatás eredménye, a kutatói tapasztalat egybe vág a történelmi szereplők a kollektív emlékezetben reprezentálódó tapasztalatával. A történelem és múlt viszonyát taglaló elméleti írásokat traumatikus történelmi eseményekkel (első világháború, holokauszt, ötvenhatos megtorlások) foglalkozó esettanulmányok követik, amelyek különösen éles fényt vetnek a történetírás és a történeti tapasztalat problematikus viszonyára.