Bővebb leírás
Shakespeare főként a 18. századtól kezdett közkinccsé válni Európa-szerte, művei beépültek az irodalmi köztudatba, bekerültek az oktatásba és egyre jobb fordítások révén a színpadokat is meghódították. A kolozsvári kutató az erdélyi források - adaptációk, fordítások, könyvtári jegyzékek, színlapok, szövegkönyvek, könyvtári kölcsönzőnaplók - tükrében vázolja e folyamat erdélyi vonatkozásait. A gazdag anyagon elvégzett vizsgálat elsősorban olvasásszociológiai keretben tárja fel a felekezeti kollégiumok diákjainak Shakespeare-olvasását, a színpadi befogadás első, Kazinczy és Döbrentei nevével fémjelzett (1790-1837), majd a Nemzeti Színházhoz kötődő második korszakát (1866-ig), végül a kiegyezéstől a század végéig ívelő, E. Kovács Gyula színész, a Shakespeare-kultusz apostola által meghatározott időszak előadásait, színikritikáit. Az átnézett könyvtári jegyzékek, Shakespeare-előadások és -szövegkönyvek, valamint rövidítések jegyzékével, továbbá terjedelmes bibliográfiával záródó mű alapos feldolgozása az erdélyi Shakespeare-befogadásnak.
