"A kollektív emlékezet által felvetett kérdés így hangzik: a kortárs világ milyen képet alakít ki a múltról, milyen eszközökkel, és melyek lehetnek ennek okai" - írja Murai András dolgozata bevezetőjében, amely e jelenséget a hazai filmek tükrében tárgyalja, doktori disszertációvá öblösítve ki a kérdésfelvetést. A téma jellegéből adódóan tehát gondolatmenetében nem elsősorban a tények elemzésére koncentrál, hanem inkább azokra a tipikus mintákra, amelyeket a jelen múlthoz való viszonyulása vetít a filmvászonra. Az első fejezetben a kollektív emlékezet társadalmi kommunikációban való megmutatkozásának alternatíváit vázolja fel, majd kifejezetten a kérdéskör filmmel való kontextusára fókuszál, megvilágítva a kollektív emlékezet és a film mint műfaj, elbeszélés, fikció és nemzeti identitás-kifejezés ok-okozati tényezőit, összefüggéseit. Disszertációja második részében a rendszerváltozás utáni, nagyrészt a Kádár-korszakot, illetve a második világháború időszakát különféle stílusokban feldolgozó magyar "múltfilmeket" elemzi részletekbe menően, külön kiemelve Jancsó Miklós munkásságát. Az elsősorban az érdeklődő szakközönség figyelmébe ajánlható munka végén irodalomjegyzéket, filmográfiát és filmmutatót találunk.