Bővebb leírás
A fiatal történész monográfiája az erdélyi szászok pénzintézeteinek és bankrendszerének kiépülésén keresztül vizsgálja a gazdasági alapú nemzetépítés egy sikeres példáját. A 19. századi nacionalizmusok és nemzetépítés története ugyan a magyar történetírás egyik központi témája, de a modern értelemben vett szász nemzet története eddig kevés figyelmet kapott, pénzintézeteik történetével pedig a német nyelvű történetírás sem foglalkozott sokat. A szerző ezt az elhanyagolt témát dolgozza fel az első szász takarékszövetkezet 1835-ös megalapításától kezdve. A kötet a hitelintézetek és bankok intézménytörténetén túl azt is bemutatja, hogy milyen szerepet játszottak a regionális társadalomépítésben és a nemzeti mozgalomban. A 19. században a szász társadalomra az a feladat várt, hogy a rendi privilégiumokkal rendelkező, területileg is különálló társadalom beilleszkedjen a polgári és kapitalista viszonyok közé. Ebben a folyamatban nagy szerepet játszott a kialakuló szász bankrendszer, amely finanszírozta a szászok lakta terület modernizálását és aktívan támogatta a szász nemzeti kultúra intézményeit (iskolahálózat, társadalmi és kulturális egyletek, egyház). A falvakban működő takarékszövetkezetek pedig a felszámolt rendi intézményrendszer pótlására is képesek voltak. A szerző végső megállapítása szerint a szász bankrendszer képes volt a társadalmi kohézió és a nemzeti identitás megerősítésre és egyben megteremtette egy külön álló szász "nemzetgazdaság" alapjait. A modern nemzetépítés társadalomtörténeti szemléletű elemzése az Erdélyben működő "nemzeti bankrendszerek" (szász, román, magyar) összehasonlításával zárul, valamint részletes mutató, irodalomjegyzék és négy nyelvű (magyar, angol, német és román) összefoglaló egészíti ki.
