Baszileiosz öccse volt. Gergely maga is maga is hozzá járult ahhoz; hogy életművét Baszileiosz műveinek függelékeként kezeljék, mert mindig félő tisztelettel nyilatkozott bátyjáról, úgy tekintett fel rá, mint akinek mindent köszönhet. Nüsszai Szent Gergely 335-ben született. Tanulmányait valószínűleg mindvégig szülővárosában Caesareaban végezte. Filozófiai műveltség tekintetében nem maradt le a másik két kappadokiai mögött, szívesen élt is a bölcselet által felkínált lehetőségekkel. Az utókor úgy is tartotta számon ezért Nüsszai Szent Gergelyt, mint „filozófust” a kappadokiai között. Élete ugyan úgy nem volt mentes a krízisektől, mint Nüsszai Gergelyé. A különbség csak az, hogy Nüsszai Gergely nem akart lemondani a retorikáról, hanem pontosan rétor akarta lenni. Gergelyt már lektorrá szentelték, amikor elhatározta, hogy elhagyja az egyházi pályát. Akkor jutott erre az elhatározásra, amikor 365-ben visszavonták JULIANUS rendeletét, mely kitiltotta a keresztény tanítókat az iskolából. Ekkor nősült meg, feleségül vette Theoszebeiat. Amikor Nazianzoszi Gergely értesült Nüsszai Gergely elhatározásáról, levelet írt neki, melyben megfeddte szándéka miatt. A levél megtette a hatást, Gergely visszatért az egyház szolgálatába. Baszileiosz 371-ben szentelte fel Nüssza püspökévé.
379/80-as évekből származnak a következő munkák: Az ember teremtéséről; A lélekről és feltámadásról; A hat napról. 380 és 383 között írta Gergely nagyobb dogmatikus műveit és kisebb értekezéseit, mint: Eunomiosz ellen; A sorsról; Kánoni levél; Nagy kateketikus beszéd; Az úr imájáról; Az általános fogalmakról; Arról, hogy nincs három Isten; a Cáfolat Apollinarisz ellen című műve az utolsó ebben a sorozatban. Egészen késői munkái Gergelynek a 387-393 közötti időre tehetők húsvéti homília, halotti beszédei, alkalmi beszédei, szentírás kommentárjai, mint: a Prédikátor könyvéhez; az Énekek énekéhez; A Zsoltárok feliratáról; Mózes életéről. Órigenész után Nüsszai Gergely vállalkozott arra, hogy a keresztény hit tartalmát röviden, rendszeresen foglalja össze egy műben. Ez a munka a Nagy kateketikus beszéd. Gergely írását nem alaptalanul szokás ÓRIGENÉSZ Peri arkhónja mellé állítani, de a különbséget is látni kell. Gergely műveiben is van némi apologetikus jelleg, de elsősorban a katekézis célját szolgálta. Nem ketekumenek, hanem katekéták számára íródott! Első részben összefoglalja a háromszemélyű egy Istenre vonatkozó tudnivalókat hosszasan, foglalkozik az üdvtörténettel. Az utolsó részben a keresztséget, bérmálást, eukharisztiát magyarázza, ezek a fejezetek a mű legjobb és legfontosabb részei. A kateketikus beszédet az egyházatya 386/87-be írta.
381 januárjában, Makrina halála után írta meg Gergely egyik legszebb munkáját A lélekről és feltámadás címmel. A szép dialogusban emléket állított mind Baszileiosznak,mind Makrénának. Néhány hónappal halála előtt Makrina a lélekről és a feltámadásról beszélgetett Gergellyel, aki felkereste őt. Makrina már a halálra készült, Gergely pedig még mindig szomorú volt Baszileiosz halála miatt. Nüsszai Gergely szeme előtt PLATÓN híres dialógusa, a Phaidón lebegett, amikor a nővérével folytatott beszélgetését formába öntötte. Az összehasonlítás nem válik a keresztény dialógus kárára. A lélekről és a feltámadásról című dialógus nemcsak Gergely művei között foglal el előkelő helyet, de az egész ókeresztény irodalomban is. A halált követő állapottal és a feltámadással foglalkozik még A haltakról című írása.
Nem sokkal Baszileiosz halála után, még 379 első hónapjában megírta Gergely a következő két munkát: Az ember teremtéséről, A hat napról. Mindkét írást Baszileiosz apológiájának szánta. Azzal gyanúsították ugyanis Baszileioszt, hogy nem magyarázta soha az ember teremtésének történetét, mert nem volt hozzá tehetsége. Nüsszai Gergely így Baszileiosz Hexaémeronjának „befejezésével” védte meg bátyja emlékét. Gergely munkáját az ember teremtését szépen kiegészíti a lélekről és feltámadásról írt munkája, ad teljes képet arról, mit tanított a nüsszai püspök az emberi teremtésről.
