Bővebb leírás
Leibniz (1646-1716) metafizikája - természetfilozófiája - része volt annak a szellemi paradigmaváltásnak, amely az újkorban az evilág és a természet felé fordította az európai gondolkodást. Szemben az oly gyakori előítélettel, amely a metafizikai rendszerekben - s Kant óta különösen a leibniziben - csak légüres térben mozgó, minden tárgyi valóságot nélkülöző kijelentések sorát látja, a szerző egy eredeti interpretáció tükrében meggyőző erővel állítja ennek ellenkezőjét, és meglepő világosságot teremt Leibniz filozófiájának alaptalanul "kétes" hírében álló metafizikai fogalmai és nem mindig szándékuk szerint értett lételméleti nézetei között. E filozófus egy olyan természetképet alkotott meg, mely látásmódját tekintve messze meghaladta saját korát, a mechanika századát, s lehetséges, hogy csak a XX. század adhatta meg hozzá a kulcsot a természet egy merőben új és más típusú fogalmának kialakulásával. Leibniz rendszerét átfogóan tárgyalva, és az olvasót abban fokról fokra egyre mélyebb szintjein vezetve, jelen írás problémaérzékenysége és lényeglátása mellett érthető és - a filozófiai tárgyakban mindig méltánylandó . élvezetes stílusban, lendületes gondolatmenetek egymásra épülő sorával mutatja be a filozófiatörténet egyik kétségkívül kiemelkedő alakját.
