Julius Evola a huszadik század legnagyobb gondolkozóinak egyike, a tradicionális szemlélet – René Guénon mellett – meghatározó jelentőségű személyisége. Írásainak tematikája olyan széles körű, műveinek minősége olyan mély, amely példa nélküli: a hermetikától a politikáig, a mágiától a történelemig, a yógától az alkímiáig, a buddhista aszkézistől a szexusig csupa alapművet írt. A modern kor nagy kritikusaitól az is megkülönbözteti, hogy nem csupán az általános válságérzet leírására volt képes, amire sokan mások is, hanem azt szinte mindenkinél mélyebben tette meg; egyúttal azzal szemben képes volt útmutatást is adni, amely útmutatásban semmiféle megrontó eszmeiségnek nem adott helyet, semmiféle kompromisszumot nem kötött. Arisztokratizmusa nem csupán vele született adottság volt, hanem tudatos, átgondolt és megőrzött életprogram. Életműve és élete: a minőség lázadása.
A kötet, amelyet most kezében tart az olvasó, egy gyűjtemény, kézikönyv a jobboldali fiatalok számára. A könyv ugyan fiataloknak íródik, de nem csak fiataloknak szól."