Bővebb leírás
Max Planck a fizika egyetemes történetének egyik legnagyobbja, a kvantummechanika forradalmának elindítója, a modern fizika egyik "pápája". Tudománytörténetileg aligha túlbecsülhető fizikai felfedezései és koncepciója kialakítása mellett volt érkezése a filozófiát is művelni, olyannyira, hogy komolyabb filozófiatörténeti összefoglalásokból sohasem hiányozhat az ő gondolatainak számbavétele sem. Természetesen filozófiai gondolatainak kifejtésekor is a fizikából indult ki, és jóllehet, legtöbb tanulmánya (a mostani, remek válogatás is erről tanúskodik) a fizikai világképpel, az új fizika világképével, a fizikai világnézettel foglalkozik, nála szó sincs a szaktudományos eredmények filozófiává öblösítéséről. Planck tulajdonképpen ontológiát művel (mintegy Hartmann és Whitehead módjára), vagyis az empirikus, tapasztalati, fizikai valóság lehetőségének feltételeit kutatja, azt keresi és elemzi, mi áll a fizikai jelenségek mögött, mi biztosítja, hogy a fizikai leírások rendszeres egészről tanúskodnak (a görög értelemben vett kozmosz és nem káosz). Éppen kérdésfeltevéseinek ilyen jellege okán az ontológia Plancknál is természetesen megy át metafizikába, egy Arisztotelész óta folyamatosan tartó nagy hagyomány értelmében. Planck filozófiai gondolatai roppant mélyen szántóak, de - írás- illetve előadásmódja emberközelisége révén - azt az illúziót kelthetik, hogy mindenki megértheti őket. Komoly haszonnal - csak azok forgathatják e kötet tanulmányait, akik rendelkeznek némi (ha nem is egyetemi szintű) filozófiai műveltséggel.