FIGYELEM! A könyvből ez az utolsó példány! Amennyiben meg szeretné vásárolni, rendelje meg mielőbb! Marx és az elmélet forradalma Megjelenés éve: 1968 Oldalszám: 320 Kötés: kötve ISBN: 0. kiadás darab

Haha ford. Gerő Ernő Louis ​Althusser neve csak az utóbbi években kezdett ismertté válni Magyarországon. Első hozzánk eljutott tanulmányai, különösen a marxizmus „elméleti antihumanizmusáról” vallott nézetei nálunk is vitát ébresztettek. 1960-61-től megjelenő cikkei és két megjelent kötete a nemzetközi marxista irodalomban és azon túl is növekvő érdeklődést keltettek. Néhány év alatt Althusser a mai marxista filozófia egyik jelentős alakja lett. Ezért időszerű egy válogatás kiadása, amely képet ad Althusser nézeteiről, alapvető elméleti törekvéseiről. A szerző magára vállalta a magyar kiadásba kerülő szövegek kiválasztását, és több helyen rövidítését. Kötetünk egészen friss anyagokat, publikálatlan tanulmányokat is tartalmaz, és így hívebben ábrázolja Althusser útkeresését, fejlődését, önkorrekcióit, azt is, ami előremutató munkásságában, de kísérletének nehézségeit, problematikus voltát is. Althusser „belépése” a marxista filozófia mai küzdelmeibe csupán néhány évre nyúlik vissza, jóllehet ő maga mégsem a fiatalabb generációhoz tartozik. Althusser a háború után lett kommunistává, filozófiát végzett, a híres École Normale Supérieure tanára. Sokáig egyike volt azoknak a militáns, de műveket nem produkáló kommunista filozófusoknak, akik a kommunistaellenes reakció, a hidegháború súlyos éveiben nehéz ideológiai harcokat vívtak. Sztálin nyelvtudományi munkája ingatta meg először, paradox módon – írja Althusser – generációjának elméleti „balosságát”. A XX. kongresszus hozta a második nagy lökést. A filozófiai számadás évei Althussert is a marxi életmű, és ezen belül az ifjúkori munkák elmélyült tanulmányozására ösztönözték. Döntő kérdéssé vált számára a marxista filozófia – a marxista „általános elmélet”, a dialektikus materializmus – specifikumának a problémája, az a radikálisan új, amit a marxizmus jelentett. Munkásságát a Francia Kommunista Párt központi bizottságának az ideológiai-elméleti munka kérdéseivel foglalkozó 1966 márciusi ülése is nagyra értékelte. A vita során kiemelték gondolatgazdagságát, tudományos igényességét, szigorát, az elméleti munka becsületének helyreállítását célzó erőfeszítéseit. De azt is megállapították, hogy a határvonalakat sok helyütt metafizikus élességgel vonja meg, ami félreértésekre adhatott okot a marxizmus és a humanizmus viszonyának felfogását illetően. Újabb – kötetünkben is szereplő – cikkei arról tanúskodnak, hogy az „elméleti gyakorlattal” kapcsolatos nézetei pontosabbá lettek, egészséges elméleti tisztázódás irányába mutatnak.