Részlet a Jüan-dinasztia Csou Ta-kuan nevű hivatalnokának Csen-la leírását tartalmazó útijelentéséből (1296-1297)
Paloták és lakóépületek
Az uralkodói palota, valamint a hivatali épületek és lakóházak mind keletre néznek. A királyi palota az aranyoszlopos aranyhídtól északra áll, közel az északihoz; kerülete öt-hat linyi lehet. Főépületének tetejét ólomlapok fedik, míg a többiekét sárga színű cserepek. Az oszlopfők-tartóoszlopok hatalmas méretűek, mindegyikükre Buddha-képmásokat faragtak és festettek. Az épületek rendkívül impozáns látványt nyújtanak; egymásba fonódó folyosók és fedett galériák kanyarognak, el-elrugaszkodva a szabályos rendtől.
Abban az épületben, ahol a kormányzás ügyeit intézik, arannyal díszítik az ablakpárkányokat, s jobbra-balra tükrök borítják az ablakok mentén állított négyszögletes oszlopokat, amelyek alsó részét elefántformára faragták.
Amint hallottam, a palota belsejében sok csodálatos hely akad, de igen szigorúan őrzik őket; nem is tudtam bejutni, hogy mindet szemügyre vehessem. A bent található aranytoronyról, ahol az uralkodó éjszaka pihen, a helybeliek azt mesélik, hogy felül kilencfejű kígyóistennő lakozik benne, amely voltaképpen az egész ország földjének az ura. Női alakot öltve minden éjjel megjelenik, hogy az uralkodó legelőször vele háljon-közösüljön; ennek előtte még a feleségei sem mernek közelíteni hozzá. Csak amikor második őrségváltás idején már eltávozott innen, akkor hálhat a feleségeivel, ágyasaival is. Ha egy éjszaka ez a kígyószellem nem jelenik meg, bizony elérkezett a barbár király halálának ideje! Ha pedig a barbár király csak egy éjjel is elmulasztaná ezt a látogatást, okvetlenül valami súlyos szerencsétlenség érné.
Az alacsonyabb rangúak, mégpedig a királyi rokonság, a főhivatalnokok, meg más fontos személyiségek lakóépületei felépítésükben és méreteikben kiválnak a közemberek házai közül; ez utóbbiakat körös-körül zsúpfedél borítja, csupán a családi szentélyt és a főépületeket fedheti cserép. Mindenkinek a hivatali rangfokozata szabja meg lakóépületeinek méretét. Az alattvaló köznép házai csak zsúpfedelesek, cseréppel senki se merné befedni lakóépületeit. Bár lakóépületeik mérete családjuk vagyoni helyzetétől függ, a rangosabbak építkezését azért mégsem mernék utánozni.
Az öltözködés
Csen-la ország uralkodójától kezdve mindenki, férfiak és nők egyaránt kontyot viselnek és fedetlen vállal járnak; csak a derekuk köré csavarnak egy vászondarabot. Jártukban-keltükben nagyobb vászoncsíkot is tekernek a kisebb fölé. Ezek használatát nagyon is a rang s előkelőség határozza meg; az uralkodó (ruházata) három-négy liang aranyat is megér, oly rendkívül színpompás és finom szépségű. Bár a királyságon belül is készítenek szöveteket, behoznak még Szien-ből (Sziám) és Csan városából (Csen-la-ból) is, és azt tartják a legnagyobb becsben, amely a Nyugati-óceán felől (Indiából) kerül ide, mégpedig finomsága és gondos megmunkálása okán.
Csak az uralkodó ölthet folytonos mintázatú szövetet. Arany fejéket visel, a kapuőristenség fején láthatóhoz hasonlatosat. Némelykor ezt nem veszi fel, ekkor azonban illatos virágból, jázminféléből készült füzérrel fonja be kontyát köröskörül. Fején három-négy nagy gyöngyöt visel, kezén-lábán aranypereceket, ujjain aranygyűrűket, bennük macskaszem-drágakövekkel. Mezítláb jár, talpát és tenyerét vörös színű festékkel pirosítja. Ha kilép a palotájából, aranykardot tart a kezében.
A köznép soraiból csak az asszonyok-lányok festhetik a tenyerüket és a talpukat; a férfiak nem is vetemednének ilyesmire. A főhivatalnokok és a királyi rokonok ritkás mintázatú szövetet hordanak; csak az udvarhölgyek viselhetnek kétféle mintázatú szövetet, a köznépből pedig csak az asszonyok. Ha azonban az újonnan Kínából érkező kétféle mintás szövetbe öltözik, az emberek nem hibáztatják érte: azt tartják róla, hogy an-ting-pa-sa, vagyis hogy nincs tisztában azzal, mi az illendő viselkedés.
A hivatalnokok
Vannak az országban miniszterek, hadvezérek, égi jelek felügyelői meg más efféle hivatalnokok; s mindenféle felügyelők és megbízottak az alárendeltjeik, az elnevezéseik azonban azonosak (a mieinkkel). Többnyire a királyi rokonságból valók, máskülönben pedig sokan lányaik közül választják az uralkodónak felajánlott ágyasokat is.
Jártukban-keltükben jelvényeik és kíséretük a rangfokozatuknak megfelelő: aranyrúddal felszerelt gyaloghintó és négy aranynyelű napernyő jár a legnagyobb méltóságoknak; aranyrúddal díszített gyaloghintó és két aranynyelű napernyő a következő rangfokozatúaknak, aranyrudas gyaloghintó és aranynyelű napernyő a még alacsonyabb rangúaknak, míg csupán egyetlen aranynyelű napernyő az ez után következőknek. Az alájuk rendelteknek már csak ezüstnyelű napernyő jut, s akadnak, akik ezüstrudas gyaloghintón járnak.
Az aranynapernyős magas rangú hivatalnokon elnevezése: pa-ting, mások meg an-ting-nak nevezik őket. Az ezüstnyelű napernyősök neve sze-la-ti. Az ernyő vörös színű kínai selyemtafotából készült, s leomló karimája a földet éri. Az olajjal vízhatlanná tett ernyő mind halványzöld színű selyemtafotából készül, de rövid karimával.
