Tudjuk-e, hogy a Kolumbusz tojása szólás valójában nem is Kolumbusz Kristófhoz kötődik, hogy a kígyót-békát kiált valakire kifejezés a boszorkányüldözések korának hiedelmén alapszik, vagy hogy a kosarat ad/kap szókapcsolat eredete a lovagkorra nyúlik vissza? Miért mondjuk valakire: Canossát jár? Kire mondták először: félelem és gáncs nélküli lovag? Milyen babonás hit húzódik meg a tűvé tesz valamit kifejezés mögött? Gondoltuk volna, hogy milyen sok szólásmondás származik
– a Bibliából (egy tál lencséért, mossa a kezét, Aki szelet vet, vihart arat.),
– a görög–római mitológiából (Damoklesz kardja, kitakarítja Augiász istállóját),
– a magyar és a világirodalomból (leteszi a lantot, szélmalomharcot folytat),
– a magyar és a világtörténelemből (nem enged a negyvennyolcból, Utánam
az özönvíz!)?
Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adja meg a választ e könyv, amely 1800 szólás (kivágja a rezet), szóláshasonlat (szegény, mint a templom egere), helyzetmondat (Hátrább az agarakkal!), közmondás (A kutya ugat, a karaván halad.), szállóige (A stílus maga az ember.) pontos jelentésértelmezését, stiláris minősítését, valamint eredetmagyarázatát tartalmazza, és szemléleti, kultúrtörténeti hátterét mutatja be bőséges magyar és külföldi szakirodalomra támaszkodva, irodalmi, művészettörténeti kitekintésekkel, továbbá számos idegen nyelvi párhuzam megadásával.
A kötet szerzője Bárdosi Vilmos, az ELTE BTK Romanisztikai Intézetének intézetigazgató egyetemi tanára, lexikográfus, az MTA Szótári Munkabizottságának tagja, a magyar és francia szólások kutatója, a Francia–magyar tematikus szólásszótár, a Francia–magyar kisszótár, a Magyar szólások, közmondások értelmező szótára fogalomköri mutatóval szerzője, a Magyar–francia–magyar jogi szótár és a Francia–magyar kéziszótár társfőszerkesztője, A francia nyelv lexikona társszerzője, Az ékesszólás kiskönyvtára sorozatának társszerkesztője.
