Belépés

 | Kosár

loading

Nyelvtudomány 


Emotikonok – Érzelemkifejezés az internetes kommunikációban
Bolti ár: 1800,- Ft
Online ár: 1800,- Ft
Kedvezmény: 0%

Emotikonok – Érzelemkifejezés az internetes kommunikációban

Megjelenés éve: 2006
ISBN:
0. kiadás

darab   Kosárba

Vissza


A 20. századi média, a 20-21. századi informatikai társadalom, az internet, a mobilkommunikáció világának a vizsgálói megállapították, hogy ,,ikonikus fordulat” előtt állunk. Ennek a fordulatnak egyik jól tanulmányozható és az internetes közleményben, sms-ben sikeresen használható megjelenítője az emotikon (érzelemjel, vagy smiley: mosolyikon, mosolykód). Az emotikonok múltja is messze visszavezethető a művelődéstörténetben. Az írásbeliség alakulásakor többször fölötlött további, például a zenei leíráshoz hasonlatos képszerű jelek (ikonok) bevezetésének a gondolata. Amit akkor a kor értelmisége, írásbeliségnek kialakítói nem fogadtak el, az. A 20. század végén spontán módon bevezették az internetezők és az sms-ezők. Mobilszolgáltatók már korábban is publikáltak emotikonszótárakat. Ezekben keverednek az egyéni ötletek (idiolektusok) és a közösségileg elfogadott formák (szociolektusok). Most a nemzetközi és magyar szemiotikában, írástörténetben, írásjeltörténetben páratlan munka született magyar nyelven. Két fiatal nyelvész, Bódi Zoltán és Veszelszki Ágnes a Magyar Szemiotikai Társaság kiadványsorozatában jelentették meg az Emotikonok. Érzelemkifejezés az internetes kommunikációban című könyvüket. Az első ikon (mosolyikon) már a digitális írásbeliség előtt megszületett. A mosolygós arcot, a smiley-t a londoni Franklin Loufrani 1968-ban jegyeztette be. Később pólók, bögrék és egyéb tárgyak díszítésére használták. Az 1990-es évek elején a smiley az acid house zene és kultúra jelképe lett. Használati körének a bővülését betri- ós írásjelkarakterek, majd pedig képfájlok bevonulásával az internetes írásbeliségnek, kultúrának köszönheti. Az emotikonok tehát az elsődleges írásbeliség, annak írásjeleiből nőttek ki, és lettek a másodlagos írásbeliség jelei. Az első emotikon, vagyis a mosolyikon valódi írásjelekből áll: kettőspontból és zárójelből, és érdekessége, hogy ha 90 fokkal balra fordítjuk, akkor fenn van a két pont és alatta a zárójel, amely valójában a szemet és a mosolygó arcot formázza. Ez az emotikon tehát egyértelműen az ember talán legfontosabb mimikai, érzelmi kommunikációjának, a mosolynak ikonikus (képszerű) jele. Vannak azután bonyolultabb ikonikus formák, ilyen pl. a virágszál figuratív ábrája (ami még ikon, mert felismerhető): @ – } – Ha talpára állítjuk, valóban virágszál! Ám lehetséges ugyanilyen technikával szimbolikus (nyelvi) üzeneteket is alkotni. Ez azonban ritkább. Emotikon-szimbólumoknak nevezhetnénk őket. A magyarországi mobiltelefon-szolgáltatok meg is jelentettek kis emotikon (sms-)szótárakat, amelyekben ilyen jeleket találunk: %-6 – agyilag zokni vagyok (‘teljesen ki vagyok merülve), :? ) – filozófus vagyok, 00 – egy srác lődörög körülötted stb. Szemben az emotikonokkal nemzetközi terjedésük is korlátozott. Ahogy a technika fejlődött, az említett emotikonok elkezdtek képpé válni, mozogni, átalakulni, s létrejött a dinamikus emotikon vagy animotikon (teljességgel magyar szakirodalomban született elnevezések). De ha már megjelentek a mozgó, dinamikus emotikonok, akkor az addigi, mozdulatlan emotikonokat is megneveztük. Ezek lettek a statikus emotikonok. A dinamikus emotikonok nem csupán kettőspont-kötőjel-zárójel karakterekből építkeznek, hanem színes mozgóképekből (gif- vagy png-formátumú képfájl). Ezek is leginkább arcokat mutatnak, de lehetnek pl. állatfigurák is. A jelenség páratlan szemiotikai érdekessége az, hogy az emberi kultúrában legfejlettebbnek gondolt alfabetikus írás ezekkel a jelekkel voltaképpen visszatér(t) az írásfejlődés kezdetéhez, a hieroglif íráshoz. Ugyanis a hieroglifa tekinthető piktogramos (azonosítható képet tükröző ikonnak/szimbólumnak). A másik érdekessége az, hogy a mai alfabetikus írásrendszerünk alakulásakor többször fölmerült ilyen formák felvétele. Tulajdonképpen egyfajta emotikonnak tekinthető a „felkiáltó jel” (!), a begörbüléssel is kétkedést mutató kérdőjel (?) vagy a megszakadást mutató három pont (…). Amit eleink elmulasztottak, azt most a másodlagos írásbeliség (ez is a mi meghatározásunk), azaz az informatikai eszközökön terjedő sajátos, beszédközeli írásmód spontán módon, a folklór törvényszerűségeihez igazodva bevezeti, elterjeszti, sőt, az elsődleges írásbeliségbe (hivatalos írásbeliség, amelynek van „helyes”írása, hivatalosan elfogadott szabályrendszere) is átviszi. Az emotikonlexikonok a jeleket leginkább tematikusan csoportosítják: pl. öröm, szomorúság, csodálkozás, kínos, szerelem, akciók, megjelenés, személyjellemzők, ivászat, étkezés, szünidő stb. Bódi Zoltán kutatásaiban az emotikonok a következők jelzésére alkalmasak: indulat, boldogság, türelmetlenség, elégedetlenség, vidámság, szomorúság, gúny. A dinamikus emotikonok képi jellemzőinek bemutatása után Veszelszki Ágnes tematikai és funkcionális csoportosítást ad: érzelmek,általános cselekedetek, szexualitás-erotika, agresszió, humor, kapcsolattartás és ünnepek, figurák, írásjelek. A kötethez előfordulási gyakoriságot mutató emotikonszótár és a dinamikus emotikonok négyoldalas színes animált sorozata járul. Aki pedig mozgásban akarja megcsodálni ezeket a kis ,,filmeket”, a kötethez mellékelt CD-n is megtalálja őket. Bódi Zoltán kvantitatív felméréseket is végzett a statikus emotikonokkal kapcsolatban. Például megvizsgálta az átlagos smiley-gyakoriságot, amelyből kiderült, hogy a teljes szöveganyagnak a felében nem használnak emotikont. Ám akik használnak, azok természetesen többet és többször is alkalmazzák. Érdekes az a felmérés is, hogy miként fejezik ki az adatközlők az indulatukat. A felmérés korpusza szerint 30-30%-ban szövegesen vagy smiley-val, 16% felkiáltójelek halmozásával, 1 -1% csupa nagybetűvel, illetve vegyes jelekkel+szövegekkel. Viszont a boldogságot már 94% fejezi ki smiley-val, a vidámságot 96%, a szomorúságot 97%… Bódi Zoltán a statikus emotikonok kvantitatív bemutatása mellett elvégzi ezeknek a szemantikai és szintaktikai leírását is. A szemantikai leírás tartalmazza az érzelemkifejezés jellegét. A szintaktikai leírás pedig a jelváltozatok megvalósítását (és statisztikáját Például az utóbb említett szomorúság-ikonnak a következő változatai lehetnek (gyakorisági sorrendben, a leggyakoribbtól haladva a kevésbé gyakoriig): :( :-( :( ( :( (( :o ( :( (((( és a sor végén: ;-( Veszelszki Ágnes ugyancsak végzett empirikus felmérést az MSN Messenger programjában használt dinamikus (mozgó) emotikonokról. Vizsgálja a dinamikus emotikonok szinét, méretét, a felbukkanó tárgyakat, kellékeket, cselekvéseket (pl.: tisztálkodás, étkezés, szórakozás, számítógépezés, szív). Azután vannak olyan dinamikus emotikonok, amelyek szóbuborékokkal vagy táblákkal vannak kiegészítve (textuális emotikonoknak nevezi őket). Az animált emotikonok gyakran élnek a rajzfilmekből ismert túlzásokkal (a smiley szeme óriásivá nő, égnek áll a haja stb.). Természetesen ezek a cselekvésemotikonok narrációt (elbeszélést) is tartalmaznak (ilyen pl. az udvarlásra való felkészülést mutató animotikon). A kötetben található emotikonszótár az érzelemkifejezés tematikus rendjében tartalmazza az emotikonokat, majd pedig négy színes oldalon a dinamikus emotikonokat (illetve azok sorozatát). Természetesen az emotikonok világa az élő nyelvhez és a folklórhoz hasonlóan folyamatosan változik, alakul. Ezért a gyűjtemény a magyarországi felbukkanástól (kb. 1996-tól) a 2006-ig terjedő időszakra vonatkozik. Egy újabb évtized elteltével valószínűleg ismét nagy ,,ugrás” történik, s e szótár új fejezetekkel bővülhet. A páratlan munka voltaképpen egy új kifejezési-árnyalási mód fölfedezése és leírása. Ha túlozni akarnék: egy régi kommunikációs forma új közegben való újjászületésének, kiterjesztésének a dokumentálása.

leiras  
  
PatroNet CMS