Bővebb leírás
Az 1928-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett francia filozófus, Henri Bergson (1859–1941) utolsó nagy műve, A gondolkodás és a mozgó 1934-ben jelent meg Párizsban, mintegy az egész életmű záróköveként. Franciaországnak nem volt „Hegelje”, ezért a dialektikát itt az ún. spiritualizmus pótolta. Az irányzat egyik legkiválóbb képviselőjeként Bergson olyan eredeti műveket alkotott, mint a hírnevét megalapozó Tanulmány a tudat közvetlen adottságairól vagy éppen a Teremtő fejlődés. Utolsó korszakának legismertebb művei. Az erkölcs és a vallás két forrása vagy a magyarul most először megjelenő A gondolkodás és a mozgó fordulatot jelentettek az európai gondolkodás történetében. Olyan fontos és korszerű irányzat előkészítéséhez járultak hozzá a 20. század első harmadában, mint amilyen az ontológia és az etika összefüggését a spiritualizmusnál is erőteljesebben hangsúlyozó egzisztencializmus.
