Bővebb leírás
Imre László irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem professzora, akadémikus. Új könyvében a magyar szellemtörténet létrejöttének feltételeit, alakulását és utóhullámait vizsgálja. Elemzése szerint Dilthey és követői azért segíthették hozzá a magyar gondolkodókat az új felismerésekhez, mert ezek feltételei a magyar hagyományban adottak voltak. A szerző bemutatja a szellemtörténet jellemzőit, válaszútjait, sokoldalúan elemzi gondolati inspirációit Horváth Jánosnál és Szekfű Gyulánál, ihletését Lukács György ifjúkori műveiben (s rejtett jelenlétét Lukács későbbi munkáiban), elemzi Thienemann Tivadar hazai pályaszakaszának szemléletmódját, s vizsgálja Szerb Antal és Németh László kapcsolatát az irányzattal. Rámutat neveltjeiből kialakuló Minerva kör gondolati hozadékára. A könyv fontos értéke, hogy a szellem anyagi feltételektől való függetlenségét hirdető, az élmény, az intuíció megismerő szerepét valló és a korszellem meghatározó elvét előtérbe helyező szellemtörténet hazai alakulását a nemzeti eszme formálódásával összhangban tárgyalja, így pillant Prohászka Lajos és Joó Tibor műveire. A szerző koncepciója szerint a két világháború közötti európai és magyar gondolkodást meghatározó irányzat időben meghosszabbodva tovább él, és új szellemi fejleményeket inspirál. Kérdésirányai ösztönző szerepet játszanak a kultúratudományi érdeklődés és a hermeneutikai megközelítés kialakulásában. A szerző könyve záró szakaszában Barta János pályaképét, tudósi portréját rajzolja meg, rámutatva a szellemtörténet termékenyítő hatására.
