A kozmopolita Európa az utolsó valóban hatékony utópia Európában. Az emberiség történetében valami teljesen új dologról van szó, vagyis egy olyan államképződmény jövőbeli víziójáról, amelynek alapelve a más kultúrájúak elismerése. A szerzők felfogása szerint Európát mint nyitott projektet kell definiálni. „A kozmopolita Európa eszméje szempontjából ez elsőrangú fontosságú. A kozmopolita Európa nemcsak ellenpárja a nemzeti Európának, hanem előfeltételezi is. Nem tudja megszüntetni a nemzeti Európát, belülről kell kozmopolitizálnia. Ebben az értelemben beszélünk nemzeti gyökerű kozmopolitizmusról. Abszolút hiba lenne tehát a nemzeti és a kozmopolita látásmódot két autonóm síknak vagy két egymást kizáró politikai elvnek tekinteni, és egymással szemben kijátszani. Sokkal inkább kell a kozmopolita megközelítést úgy felfogni, mint amely integrálja a nemzetit, és ennek megfelelően kell kifejteni és empirikusan vizsgálni. Más szavakkal: a kozmopolita látásmód változtat és megőriz, megnyitja az egyes nemzetállami társadalmak történetét, jelenét és jövőjét és a nemzetállamok viszonyát egymáshoz (vö. a IV. fejezet).” (Beck-Grande) „Ennek megfelelően – hangsúlyozzák - a kozmopolitizmusnak nemcsak integrálnia kell a különböző nemzeti hagyományokat és normákat, hanem ugyanakkor ki is kell kísérleteznie a másféleség kezelésének különböző modern megközelítéseit. Nemcsak a vagy-vagy, hanem az is-is szemlélet határozza meg viszonyát a kulturális eltérések különböző modern kezelési módjai között.” Ulrich Beck (1944) a szociológia egyetemi tanára a müncheni Ludwig Maximilians Egyetemen és a London School of Economics-on. Edgar Grande (1956) a politikatudományok egyetemi tanára a müncheni Ludwig Maximilians Egyetemen. E sorozat keretében Beck további kötetei: Mi a globalizáció (2005), A választás tétje (2006).