Régészeti kutatások az alföldi mikrorégió területén Megjelenés éve: 2013 Oldalszám: 709 Kötés: kötött ISBN: 9789639911437 1. kiadás darab

Az ​MTA Régészeti Intézete 1984-ben határozta el, hogy egy komplex településrégészeti kutatási programot indít az Alföldön. A kutatás területéül a Békés megyei Gyomaendrőd térségét választottuk. Az 1985–1992 között lezajlott program célja minden régészeti korszakra kiterjedő településtörténeti vizsgálatok végzése volt egy olyan területen, amely régészeti szempontból az országos átlagnál jobban ismert, és ahol a lelőhelyek koncentrációja több korszak tekintetében is kimagaslóan nagy. A terület kiválasztásakor nem zárt, körülhatárolható földrajzi egységet kerestünk, hanem két szomszédos geomorfológiai kistáj egy-egy részletét, „határvidékét” jelöltük ki. A kutatás időhatára a neolitikumtól a török kor végéig terjedt. A mikrorégió vizsgálatával a településszerkezet koronkénti változásait kívántuk rekonstruálni, az egyes korszakokon belül együtt létező különböző teleptípusokat meghatározni, a környezet és a települések egymásra hatásának jelenségeit vizsgálni. A területen a Magyarország Régészeti Topográfiája 1980-ban lezárult munkálatai 237 új régészeti lelőhelyet rögzítettek, ami km2-enként több mint 1,6-os lelőhelyátlagot jelent. Ez nemcsak az Alföld, de az egész ország viszonylatában is kiemelkedően sűrűnek számít. A 237 lelőhely között valamennyi régészeti korszak megjelenik, és elmondhatjuk, hogy az extenzív jellegű, de lényegében szisztematikusan végzett terepbejárások során minden hozzáférhető régészeti lelőhelyet sikerült lokalizálni. A terület régészeti jelentőségét tükrözi az is, hogy a megelőző évtizedekben már 19 lelőhelyen végeztek ásatásokat. Az 1985–1992 közötti kutatási program célja tehát az volt, hogy feltárja a két földrajzi tájegység településszerkezete közötti hasonlóságokat és különbségeket, és minél több adatot gyűjtsön a korabeli vegetáció, gazdálkodási formák (földművelés, állattenyésztés) rekonstrukciójához. Ezen felül reméltük azt is, hogy sikerül tisztázni egyes régészeti korszakokat érintő kronológiai kérdéseket is (3–5, 8–10. század), illetve a települési csomópontok, a településszerkezet hierarchiáját. Sajnos a Régészeti Intézet humán és pénzügyi erőforrásai még a viszonylag jelentős külföldi közreműködés ellenére sem bizonyultak elegendőnek minden régészeti korszak azonos mélységű vizsgálatához. A kutatás léptéke és a tudományos eredmények tekintetében is a szarmata korszak került előtérbe, ugyanakkor leghosszabb ideig az Árpád-kori településszerkezet elemzésére nyílott mód. A hat évig tartó feltáró munka során 40 lelőhelyen összesen 81 ásatás zajlott. További 18 lelőhelyen végeztünk geofizikai méréseket, néhány talajfúrásra is sor került, és új vizsgálati módszerként alkalmaztuk a szisztematikus felszíni leletgyűjtést, esetenként kiterjesztve azt a felszín alatti rétegekre is. A programmal összefüggésben eddig összesen 62 közlemény jelent meg, köztük 5 könyv, ezekből három az Archaeolingua gondozásában. A kutatások eredményeként jelentős régészeti, archaeozoológiai, botanikai és kevesebb antropológiai anyag halmozódott fel, melynek feldolgozása még korántsem ért véget. Az Árpád-korra és a késő középkorra vonatkozó ismeretek és adatok viszont e kötet révén immáron lezártnak tekinthetők. Egy Árpád-kori templomos faluhely mentő ásatásának eredményeit és leleteinek leírását, az előkerült állatcsontanyag elemzését, egy szatellit-telep és három különálló kistelep próbafeltárásának közlését, egy további Árpád-kori templom, valamint a régió legjelentősebb középkori templomának és temetőjének kutatását adjuk közre.