Bővebb leírás
Az erdélyi néprajzkutató kötetében arra tesz kísérletet, hogy bemutasson egy olyan nyelvet, amelyet valamilyen mértékben mindannyian ismerünk. Az archetipikus szimbólumok nyelvezetéről van szó, mely tulajdonképpen az emberi képzelet univerzáléja, s mélyebben bennünk él, mintsem gondolnánk. "Mivel valóban nyelvről, a szimbólumok nyelvéről van szó, inkább a főbb működési törvényszerűségek, az ún. grammatika megismertetésére fektetjük a hangsúlyt, mintsem arra, hogy minden elképzelhető jelképet minden elképzelhető jelentésével együtt példázzunk és megmagyarázzunk" - olvashatjuk a szerző ajánló soraiban. Bár a szimbolikus kifejezésmód az élet számos más területén - populáris kultúra, irodalom, vallás stb. - is fellelhető, a kötetben bőven idézett példaanyag természetesen a népi kultúra gazdag kincsestárából merít. Az egyetemes jelentést hordozó örök szimbolikus kódok magyar kultúrára jellemző aspektusait tárgyaló könyv fejezeteiben elsőként a folklór népi nyelvéről olvashatunk, majd az alábbi témakörök szerint bővíthetjük tudásunkat: Az állatiasság képei; A gonosz erői. Ördög- és démonképzetek; A halál sötét vize; A veszélyes és tisztátlan nőiség; A zuhanás képzetköre. A karneváli világ; A felemelkedés és a Fent szimbólumai; A Fény és a Szó; Harc, tisztítás, elválasztás; A szimbólumok ellentétükbe való átfordulása és eufemizálódása; A zárt tér archetípusa; Esszenciális anyagok; Ciklikus szimbólumok; Az áldozat szimbolizmusa; Élő-, termékenység- és szerelemjelképek; A haladás mítosza. A kötetet válogatott bibliográfia, angol és román nyelvű összegzés zárja.
