A gyermekkortörténet tudományterületének nemzetközi és hazai eredményei ma már megkérdőjelezhetetlenné teszik e részdiszciplína „felnőtté válását”. Az e témában megjelent legújabb tanulmányok, feldolgozások sokasága azt jelzi, hogy az e tudomány területet érdeklődéssel művelő kutatók a történeti forrásfeldolgozás lehetőségeit egyre tágítva, újabb és újabb források faggatásával mélyednek el a gyermekség távoli és közeli múltjában. A gyermekkortörténethez kötődő hazai szakirodalom újabban jól érvényesíti azt a szociológiai indíttatású szemléletet, amely a gyermekség univerzalitása helyett a kultúrához kötöttség fontosságát emeli ki történeti vonatkozásban is. A kötet tanulmányai is ezt a szemléletet igyekeznek alkalmazni a különböző korok gyermekségének vizsgálatakor.
A dualizmus korának gyermekkortörténetéből két sajátos gyermekkonstrukció, az iskolás gyermek és a veszélyeztetett gyermek jelenik meg egy-egy tanulmányban. A két világháború közötti gyermekkorról szóló tanulmány elsősorban statisztikai adatokra építve közelíti meg a budapesti gyermekek világát. Az 1950-es évek gyermekeivel foglalkozó ikonográfiai elemzés ráirányítja a figyelmet arra, hogy a konstruált gyermekkor a közelmúlt történetében talán könnyebben megragadható, mint régebbi korokban.
A tanulmányokban a múltba intellektuális kíváncsisággal visszatekintő kutatók számos tényt, érdekességet, összefüggést mutatnak meg a gyermekség történetéből. Ez már önmagában is érdeklődésre tarthat számot. A gyermekek, fiatalok segítésében, nevelésében érdekelt mai felnőttek, pedagógusok ezen túlmenően szemléletformáló gondolatokat, eddig esetleg rejtve maradt szempontokat is találhatnak a múlt egyes szeleteivel való találkozás során, és ezek hozzájárulhatnak a jelen gyermek- és ifjúkorainak jobb megértéséhez, a pedagógiai munka cselekvési terének tágításához.
