Bővebb leírás
Akár az összeállítás mottójaként is szerepelhetne Lászai János gyulafehérvári főesperes, római magyar gyóntatópap 1523-as, a Santo Stefano Rotondo-templomban található síremlékének latin epitáfiuma: Roma est patria ominum fuitque, azaz Róma mindannyiunknak közös hazája volt és marad mindörökre. Hogy mégsem szerepel, ennek legfőbb oka a téma gazdagságában keresendő: az írások világa ugyanis messze túlterjed Róma határain, az örök város csak egyike azoknak a helyszíneknek, ahova a művészet- vagy inkább művelődés-, irodalomtörténeti barangolások során az olvasó eljuthat... Ha csak a magyar szentek itáliai templomokban, műemlékekben fellelhető ábrázolásait nézzük, vagy azt a névvizsgálatot, amelyik - a római Collegium Germanicum-Hungaricum mellett - a bolognai kollégium növendékei nemzeti hovatartozásának kiderítésére vállalkozik, már megmutatkozik a filológusi érdeklődés eme természete. A szerző szerteágazó ismereteiről és csillapíthatatlan kíváncsiságáról árulkodnak a kötet írásai. A tanulmányok nyelve, fogalmazásmódja közelebb áll az esszéstílushoz, mint az elvont fogalmakkal bűvészkedő tudományos értekezésekéhez. Élvezetes olvasmány tehát. (Márkus Béla)
