A monográfia a kultúrpolitika helyét és szerepét az 1944-1946 közötti időszak politikai viszonyai, a kiépülő politikai pluralizmus körülményei között elemzi. Arra keres választ, hogy a koalícióban résztvevő Kommunista Párt a kultúra különböző területein milyen reformjavaslatokkal és modernizációs elképzelésekkel kívánta az ország fejlődését elősegíteni, valamint a demokratizálást szolgálni.Fontos feladata annak bemutatása is, hogy az eddig illegalitásban, illetve emigrációban lévő kommunista párt a demokrácia biztosította lehetőségek mellett milyen koncepciókat és programokat dolgozott ki a kultúra különböző ágazatában a terület fejlesztésére. A kommunista kultúrpolitika tudományos igényű feldolgozása azért is fontos feladat, mert a könyv egy olyan korszakot elemez, amelyben a nemzet válságos időszakot élt át, ugyanakkor a felemelkedés páratlan lehetőségei is adottak voltak.
