Bővebb leírás
A brémai születésű Johann Georg Kohl (1808-1878) korának egyik legtermékenyebb útleírója volt.: 46 kötetnyi terjedelemben 21 önálló útleírást és mintegy 100 földrajz- és történelemtudományi, néprajzi és nyelvészeti tanulmányt publikált. Első nagy utazásait a Baltikumban és Oroszországban tette, második útja 1841-ben az Osztrák Császárságba vezetett, amelyről 1842-ben öt kötetben számolt be, ezek közül kettő Magyarországról szól. E két kötet fordítását tartja kezében az olvasó. Kohl beutazta egész Nyugat-Magyarországot, sokáig tartózkodott Pesten, majd végighajózta a Dunát Orsováig, onnan a Dél-Alföldön, majd a Balaton-felvidéken át kocsin tért vissza Stájerországba. 1841 és 1842 a magyar reformkor talán legsikeresebb két éve volt. Az útra jól felkészült, gazdag olvasmányháttérrel rendelkező Kohl kitűnő megfigyelő volt, minden érdekelte Magyarországon. Érzékletes tájleírásai, az országrészenként , sőt vármegyénként változó társadalmi, gazdasági, műveltségi viszonyok ismertetése az éppen változásban lévő Magyarország látlelete. A látottakat, hallottakat sokszor kíséri elismerő vagy kritikus kommentárral. Különös értéke a köteteknek, hogy visszaadják az úti vagy akár a kocsmai beszélgetéseket, de megtudunk pl. olyan, eddig ismeretlen részleteket is, hogyan éltek a Császárság észak-itáliai hadjáratai során foglyul ejtett olaszok a szegedi Csillag börtönben. Kohl 1868-ban egy nemzetkarakterológiai művet írt Európa népeiről. Ennek a magyarokról szóló részét is tartalmazza a kötet.
