Bővebb leírás
Jelen kötet alapvetően a költői képek - mint képi jelöltjeiket kioltó referenciális effektusok - összetett viselkedésére és kihívásaira igyekszik koncentrálni két évszázad magyar és német lírai terméséből vett, történetileg és poétikailag (műfajilag) jelentősen különböző példák alapján. Azonban nem afféle ,,képnyomozás" végrehajtása vagy ekphrasziszstratégiák leírása a célja, hanem a költői képek keletkezésjellegű, ugyanakkor jelszerű létmódját a líra textualitásának egyéb központi vonásaival igyekszik összekapcsolni (például a lírai hang alakzataival, az aposztrofikus megszólalás kódjaival, a vers performatív stratégiáival és konfigurációival stb.). Az elemzések figyelembe vesznek költészettörténeti horizontokat, ezen belül például egyes poetológiai koncepciókat, de a médiatörténeti környezet bizonyos vonásait is. A tét nem utolsósorban az, hogy egy nagy tekintélyű esztétikaelméleti hagyománynyal szemben miként lehet úgy rákérdezni a költészet bizonyos alapvető jellegzetességeire, hogy ezeket ne a képzelőerő vagy ,,az eszme érzéki látszásának" körébe vonjuk (és például ,,motívumok"-ként tárgyaljuk), hanem reprezentációkritikai nyomatékkal visszautaljuk és -fordítsuk őket (akár a ,,translatio" értelmében) a költői nyelv textuális medialitásába, megőrizve ugyanakkor ellenállá sukat a nyelv (hasz nálat) bizonyos elemeivel és kódjaival szemben. A képek eme köztessége láthatatlan differenciákat, kép és szöveg közötti, magába a szövegbe áthelyeződő (abban aktivizálódó), nem-megjelenő határokat implikál, vagyis ezek a textuális képek tulajdonképpen e határokon billegnek, egyfajta jelölhetetlen, ám csak nyelvileg tanúsítható túlnanra, mintegy a nyelv másik oldalára utalván. Lőrincz Csongor a berlini Humboldt Egyetem Magyar Irodalom és Kultúra Tanszékének vezetője.
