Bővebb leírás
"…Az igazi nyugalmi helyzetet csak a valótlan posztulátumokban gyökerező viszony csúcspontjában ismerem el, mint Isten-Ördög, Masoch-Sade (ő megtakaríthatta volna nekünk ezt a levitézlett dualitást), én-te, egy-mínusz egy. A szenvedélyes viszony ormán élek, az egyedülvalóság, a nem-entitás, az egyedültelenség semmit sem mond nekem, nem érint meg a magány érverése, nyugalmi helyzetre jutva a mélyzöld áramlás fölött, nem létezve a spektrum két végpontja, a vörös magány és a lila magány, a vörös egyedülvalóság és a lila egyedülvalóság számára; az ív csúcspontján, közönyösen a hamis integritással, a szemem közötti hallgatással, a közted és köztem beálló csenddel, a szárnyak közötti testtel szemben.
Hát nem túl fejlett a korához képest!"
„Olyan könyvet írok, mélázott Belacqua, (…) amelyben a mondat a saját életét élve ravasz és ügyes, csak másképp ravasz és ügyes, mint ugyanazon az oldalon lévő szomszédai. (…) Olvasóm élménye a mondatok között születik meg, a csendben, a szünetekből, nem a közlemény szavaitól (…) ez az élmény egy leírhatatlan utazás fenyegetése, csodája és emléke lesz.”
