Mátyási (Kovács) János református lelkész fia. Több évig Kecskeméten járt iskolába, majd Debrecenben tanult; 1783. májusban lépett az ottani református főiskola felső osztályába. A jogi pályát választotta, Debrecenben ügyvédi oklevelet szerzett, joggyakorlatát Pesten töltötte. Titkára volt Teleki József grófnak, majd 1796 körül Fekete János gróf titkára lett, akit már korábban is ismert, és akivel 1792-ben utazást tett Németországba, Frankfurtba. Közbenjárására a gróf több magyar fiatalt segített, köztük Csokonait is. 1803-ig állt a gróf szolgálatában, utána Pesten ügyvédeskedett, később Kecskemétre költözött. Élete utolsó huszonöt évét Kecskeméten töltötte, a városi tanács 1828. május 5-én felvette a városi lakosok közé és polgári joggal ruházta fel. Végrendeletében vagyonának nagy részét az ottani református iskolára hagyta.
Magyaros hangsúlyos versformában, népies stílusban írott verseiben „lírai, epikus, párbeszédes és értekező elemek, remek részletek és lapos sorok szeszélyesen váltakoznak…”[1] Közülük több is, például a Gulyásnóta népdallá vált. Kazinczynak lesújtó véleménye volt róla, mint több más provinciálisnak mondott korabeli költőről is, akiknek írásai az ő stíluseszményének nem feleltek meg.
Mátyási József hosszabb verses művei közül kiemelkedik az Erdélyi utazás, ez megjelent a Mátyási József verseinek folytatása című kötetben (1798). Másik verses útirajza, a Frankfurti utazás 1792-dik esztendőben kéziratban maradt fenn. Az 1794. évi kecskeméti tűzvész a témája a Kis-ítélet napja… című terjedelmes munkájának.
Pesten két színésszé lett kecskeméti származású barátjával: Nemes Andrással és Szomor Mátéval együtt ő is hozzájárult a Kelemen László igazgatásával meginduló első pesti magyar színház bemutatkozásához. Lefordította Goldoni: A gavallér és a dáma című vígjátékát, melyet 1794. július 9-én mutattak be.