Bővebb leírás
Vajon mi a hasonlóság a királynőt az olimpiára kísérő James Bond, Kőmives Kelemenné,
Madame Récamier, Blanche DuBois, Édes Anna, Pórtelky Magda, Jean-Franois Millet, Lolita és Sándor baka
között? Egyszerűen fogalmazva az, hogy mindegyikük pontosan tudja, hogy mi van a nagykönyvben megírva. A fiktív alakok megképzése mögött felismerjük azt a kulturális szövegkönyvet, amelyhez vagy igazodnak, vagy nem. Ez történik a Buckingham Palotának
az Ian Fleming-regényekre támaszkodó PR-szkriptjében, a magyar népballadákban és az alanyképzés más, e könyvben tárgyalt amerikai és magyar példáiban is, így többek között Ignotus, Tennessee Williams, Kosztolányi Dezső, Kaffka Margit, Mark Twain,
Vladimir Nabokov és Hunyady Sándor műveiben.
Ez a könyv egy irodalomelméleti konstrukció gyakorlatba ültetése, melynek során egy elméleti képlet - amely a szubjektumperformativitást és az alanyképzés tropizálódását érinti - szövegközeli olvasási gyakorlattá alakul. Ez a képlet végül nemcsak az
irodalmi szöveg működéséről árul el valami nagyon lényegeset, hanem arról is, ahogyan világunk lakói a nyelven keresztül megalkotják magukat, illetve ahogyan őket megalkotják a rejtett vagy kevésbé rejtett szövegkönyvek. Hiszen a
szubjektumperformativitás nem egyéb, mint maga a nagy emberi színjáték.
Karakter elemzések az amerikai és magyar irodalomból.
