Bővebb leírás
A szerző a 18-19. század magyar vallásos irodalmának egy speciális szeletével, az akkor még éppen a kanonizált irodalom részének számító prédikációval foglalkozik. Mindezt teszi annak a kérdésnek a mentén, hogy változó vagy hagyományos műfaj-e, és hogy milyen formában juttatta el a korabeli hallgatóságnak a szellemi üzenetet. Az első részben a katolikus prédikáció felvilágosodás kori helyzetét részletezi: ír az időhatárokról, a szerzőkről, a célközönségről, a helyszínről, az időtartamról, a beszédek formájáról, felépítéséről, műfajáról és tipikus tartalmáról, a felhasznált szónoki eszközökről és forrásokról. A folytatásban a prédikációk és a felvilágosodás szellemi áramlatának kapcsolatát elemzi a szerző, olyan témákra kitérve, mint a felvilágosodás negatív recepciója, a keresztény erkölcsiség és mentalitás változásai, a tudományok és a vallás kapcsolata, a szerzetesrendek reakciója, a pedagógiai és társadalmi kérdések a prédikációban, a másvallásúakhoz való viszony stb. A vallás- és irodalomtörténeti szempontból egyaránt jelentős kötetet összegzés, nyolcvan oldalnyi szöveggyűjtemény, rövidítések és mutató zárja.