Bővebb leírás
A retorikai transzmutáció, vagyis felcserélés egy speciális alfajával, a kiazmussal, és ezen belül is a kiasztikus alakzatok működésével foglalkozik részletekbe menően a téma elmélyült hazai kutatója, Nagy L. János. Kötetében négy, a tárgykört különféle aspektusokból megvilágító tanulmányt tett közzé. Az elsőben a jellemző kiasztikus alakzatokat mutatja be. A folytatásban általánosságban foglalkozik a kommutatív alakzatokkal, egyrészt kitérve a nyelvi és nem nyelvi tényezőkre, másrészt a logikai megközelítésre, majd a hangzás jelentésének elemzésére. A harmadik tanulmányban a keresztszerkezetek alakzatainak mechanizmusairól ír, olyan példák kapcsán, mint Shakespeare művei, az evangéliumok, régi szövegemlékeink, népdalaink stb. Az utolsó rész (Egészek és részek: a kiasztikus alakzatok szövegei) nemcsak áttekintés, de egyben kitekintés is a tudományág jövőbeli fejlődési irányaira.