„20 éves tanári, előadói és a zenetudomány különböző területein végzett kutatói tapasztalatom adta az indíttatást, hogy mindenki számára elérhető jazzelmélet könyvet írjak. Munkámat nemcsak jazz zenészeknek, hanem minden, zenével foglalkozó embernek ajánlom. A lehető legtöbb jazzelméleti területet érintő könyv második kötetét CD melléklet fogja majd kiegészíteni, hogy az ismertetett példák részletei hallható formában is hozzáférhetőek legyenek.”
Márkus Tibor(1956) pályája céljául tűzte ki a jazzkultúra minél szélesebb körű terjesztését mind elméleti, mind pedig gyakorlati szinten.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének adjunktusa, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-zongora, jazz-elmélet és jazztörténet tanára, a Magyar Jazz Szövetség elnöke. 2003 óta a Lamantin Improvizációs Tábor művészeti vezetője. Zenekarával, az Equinox Quartettel négy albumot készített, ezen kívül két szerzői CD-je és egy DVD-je jelent meg. Komponált zenét dokumentumfilmhez és pódium előadásokhoz, ill. gyakran publikál elemzéseket és lemezkritikákat szaklapokban is. 2010-ben művészi, közéleti és pedagógiai tevékenységéért a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt állami kitüntetésben, 2011-ben pedig Artisjus díjban részesült.
Gonda János: AJÁNLÁS
A tanár számára mi is lehet nagyobb öröm, mintha egykori növendéke kitartó és eredményes munkával folytatja az általa megkezdett utat? Márkus Tibor, aki valamikor jazzelméleti és jazzpedagógiai órákon volt a növendékem, éppen ilyenfajta „örömszerző” muzsikus lett, mint kiváló zongorista, komponista, zenekarvezető, tanár és művészeti szervező. Az élet, vagy talán a sors úgy hozta, hogy bizonyos területeken pontosan azt folytatja, annak spektrumát tágítja, amivel annak idején magam is foglalkoztam. Gondolok a Magyar Jazz Szövetségben végzett munkájára, a nyári jazztáborok művészeti vezetésére, hasonló tárgyak tanítására, vagy „A Jazz Elmélete” c. jelen kiadványára, amely témájában sokban hasonlít a két évtizede megjelent „A Rögtönzés Világa” c. munkámra. De a kettő különbözik is egymástól: míg a magamé a jazz és az általános rögtönzés iránt érdeklődő valamennyi zenetanulónak készült - egyik kötete kifejezetten rögtönzéssel foglalkozni kívánó klasszikus muzsikusoknak szól -, addig Márkus Tibor körültekintően kidolgozott, alapos munkája a professzionális jazz-pályára készülő zenészeknek nyújt jelentős segítséget. Nem lebecsülendő tény, hogy Magyarországon néhány évtized alatt oly mértékben bontakozott ki a három fokozatúvá bővült jazzoktatás, ami igényli, sőt, szükségessé teszi az ilyen jellegű szakmunkák megjelentetését. Jó szívvel ajánlom a szóban forgó munkát a műfajjal foglalkozó fiatal és kevésbé fiatal muzsikusok figyelmébe.
Tartalom
I. rész
1. Bevezetés…………………………………………………………5. oldal
2. Akkordjelzés……………………………………………………...7. oldal
3. Témakörök
3.1. témakör Alapfogalmak, felhangrendszer……………...8.oldal
3.2. témakör A zene vertikális és horizontális összetevői...17.oldal
3.3 témakör Hangközök…………………………………..19.oldal
3.4. témakör Pentatonia…………………….......................30.oldal
3.5. témakör Hármashangzatok…………………………...36.oldal
3.6. témakör Diatonia. Modális skálák…………………. ..47.oldal
3.7. témakör Funkciók. Klasszikus kadenciák…………. ..60.oldal
3.8. témakör Moll rendszerek
A skálaállomány kiterjesztése……...……….70.oldal
3.9. témakör Tercépítkezésű négyeshangzatok
Fokokra épülő négyeshangzatok
A tercépítkezés kiterjesztése
II-V-I. Moll II-V-I. Jazz kadenciák.……….80.oldal
3.10. témakör Blues. Rhythm changes ……………………99.oldal
3.11. témakör Alteráció. Moduláció……………………...111.oldal
3.12. témakör Horizontáció………………………………122.oldal
3.13. témakör Improvizációs skálák……………………...125.oldal
3.14 . témakör Dodekafónia I. Tengelyrendszer…………..134.oldal
3.15. témakör Akkordbehelyettesítés lehetőségei
Dallam harmonizáció
Blokk akkordrendszer ………………….....144.oldal
4. Irodalom- és forrásjegyzék………………..161.oldal
5. A szerzőről………………………………...162.oldal
Dallam harmonizációs technikák. Blokkakkordok
A blokkakkord rendszer egyfajta dallamharmonizációs technika. Lényege, hogy minden egyes dallamhang alá akkord kerül. Egyaránt használható a zongorázás gyakorlatában (témában és improvizációban), komponálásban és hangszerelésben.
A dallamhang harmonizációja történhet „alulról”, vagy „felülről”. Amikor „alulról” harmonizálunk, akkor a funkciókat, kadenciákat, behelyettesítéseket és megelőlegezéseket tartjuk szem előtt. Ebben az esetben a dallamhang is megváltoztatható.
A „felülről” történő harmonizáláskor a dallamhang a meghatározó. Az őt kísérő harmóniát úgy választjuk meg, hogy a dallamhang annak valamelyik összetevőjét (3,5,7,9,11,13) vagy alterációját képezze.
Az alábbiakban bemutatjuk a leggyakrabban alkalmazott blokk akkord technikákat a „How high the Moon” című standard 1-4 ütemére alkalmazva.
Állóharmóniák ritmizációja a dallam ritmusának függvényében
A kísérőakkord ugyanaz és ugyanolyan helyzetű marad, csak a dallamhang mozog.
G major Gm7
Harmóniafordításon alapuló blokkakkord technika
A kíséret a harmóniamenetben meghatározott akkord, amelynek fordítása a dallamhang függvényében változik. Amennyiben a dallamhang nem akkordhang, akkor a kísérőharmónia szűkített szeptim.
Diatonikus parallelizmus
A klasszikus zenei gyakorlat tonális mixtúraként ismeri ezt a technikát.
A feladat megvalósítása előtt akkordmodellt kell felállítanunk. Meg kell határoznunk az akkordmodell összetevőinek hangközviszonyát, azok színezeti megjelölése nélkül. A dallam alá játszott akkordmodell hangközeinek szerkezete állandó marad, azok színezete viszont mindig a diatóniához igazodik.
Például: akkordmodell: terc – szekund – terc:
Kromatikus parallelizmus
A klasszikus zenei gyakorlat reális mixtúraként ismeri ezt a technikát.
A kíséret szintén akkordmodell segítségével történik, az itt meghatározott modell hangközviszonyainak azonban mind színezete, mind pedig szerkezete állandó marad függetlenül a tonalitástól.
Például: akkordmodell: kis terc-nagy szekund-kis terc:
Tonicizálás
A megvalósításhoz „megérkezési pontokat” kell meghatároznunk a dallamban, amit pillanatnyi tonikának tekintünk. Az ezt megelőző dallamhangokat úgy harmonizáljuk, hogy ezek kadenciálisan előkészítsék a tonikai megérkezést:
G tonika G moll tonika
Hm Em7/5b A7 Asz7 Gmaj Em7/5b A7 D7/10b Gm7
Bill Dobbins:„The Linear Approch” című, hangszerelés zémájú könyvében részletesen foglalkozik a blokk akkord technikák hangszerelésben való alkalmazásával. A könyv hangmellélkletében hallhatjuk ugyanazt a témát a diatonikus és kromatikus paralellizmus, valamint a tonicizálás elvén megszerkesztett hangszereléssel (CD 14-16 track)
Az említett technikák egy kompozíción belül, együttesen is alkalmazhatók.
Példák jazzművészek blokkakkord technikáira:
A Shearing-féle blokk-akkord technika
A „felülről harmonizálás” tipikus példája, tehát a dallamhang függvényében változtatja az akkordokat. Leginkább diatonikus dallammenetnél alkalmazható. Alap skálaként az úgynevezett bebop skálát használja:
A skála fokai alá váltakozva az I. fok dúr6 akkordját, illetve szűkített7 akkordot épít a fokszám függvényében (I. fok alá dúr6, II. fok alá szűkített7, III. fok alá dúr6, IV kok alá szűkített7 és így tovább):
Ezt követően a felülről a második szólamban lévő hangot egy oktávval „leejti” (drop 2 technika):
Ugyanez a technika alkalmazható moll hangrendszereknél is:
A „There Will Never Be Another You” című standard 1-4 ütemének harmonizációja az említett módszerrel:
Drop 2-4-es technika (fellülről a 2. és 4. szólam leejtése) tágabb fekvésű harmóniát eredményez. Ebben az esetben szerencsés a dallamhangot megerősíteni (dallamhang kettőzés) valamelyik szólamban:
Oscar Peterson blokk akkordos játékára jellemző, hogy a legalsó szólamban megerősíti a dallamot:
Bill Evans gyakran alkalmazott blokkakkord technikájában a balkézben az akkord alaphangját erősíti meg 1-5-1(alap-kvint-alap felrakással), amit azonos ritmikával játszik a jobbkéz akkordtömbjével (ennek orgonapontos jellege is van):
Bemutatunk egy példát a blokkakkord hangszerelésben, komponálásban alkalmazott használatáról (CD 17. track):
Feladat: Egy kiválasztott standard blokkakkordos harmonizációja az említett módszerekkel
