A nyugati hagyomány emberképe zárt belső érzelmi és gondolati világot jelenít meg, amely csak a beszéd révén nyílik meg a másik számára. Az utóbbi kb. fél évszázadban viszont mind több adat bizonyítja, hogy az ember nagyon is nyitott lény: tekintetén, mimikáján, gesztusain át nagyon sok nemverbális csatorna is összekapcsolja emberi környezetével, beszéde, a szavakon túl, sok lelki tartalmat rejt és közvetít, és az ember minden vonása, sajátossága – pl. külseje, öltözéke, tárgyainak rendszere stb. – voltaképpen kommunikációt is hordoz. Mindezt képesek vagyunk egymásban megérteni és értelmezni, ha figyelmet fordítunk rá. Ilyen módon képesek vagyunk beleélni magunkat a másik lelki helyzetébe, át tudjuk venni annak érzelmeit, rezonálunk a másik szándékaira, rekonstruáljuk a perspektívát, ahogyan ő a világot látja, gondolkodik. E képességünket, ennek alkalmazását nevezik empátiának. A beleélő megértést a civilizáció háttérbe szorította, de a másikra hangolódás újra tanulható és gyakorolható.

Erről szól ez a könyv. Először 1978-ban jelent meg, akkor csak az emberi kapcsolatok kutatása és a terápiás, segítő munka tapasztalatai tárták fel a jelenséget, és a nemverbális kommunikáció sokféle csatornájának empirikus vizsgálata mutatott rá láthatatlan kötelékeinkre, a másik arcjátékának, hangjának, testtartásának, kézmozdulatainknak velünk született kifejező erejére, amely akkor is nyomot hagy bennünk, ha nem tudatosítjuk, ha nem vesszük észre. A belső figyelem ezt felismerhetővé teszi, és ezzel a másik ember valóságos lelki helyzete tárul fel, a maga egyediségében. Ezzel félreértések szüntethetők meg, és valódi szükségletekre és belső kérdésekre formálódhatnak pontos válaszok.

Ma már agykutatások is bizonyítják, hogy külön sejtek szolgálnak a másik ember testi, mozdulati kommunikációinak leolvasására, és már a születés után megkezdődik az anyai arc és tekintet kitüntetett megfigyelése, és a gyerek körüli emberi megnyilvánulások sokféle értelmének feldolgozása. Ez az egész gyermekkoron át zajlik, de a felnőtt korban a szavak veszik át a fő szerepet. Lehet azonban az empátiát gyakorolni, fejleszteni.

A könyv ezt a jelenségkört mutatja be. Az empátia megismerésének tudománytörténete, a beleélés lélektani és kommunikációs összetevői, a korszerű tudományos eredmények a beleélés folyamatairól, és mindenekelőtt a fejlesztés lehetőségei, valamint a sokféle alkalmazási terület, ahol az empátia segít, hatékonyabbá tesz bennünket, humanizál, hiszen egymáshoz közelebb hoz, egymáshoz köt és egymás iránt pozitív érzelmeket vált ki.

A könyvnek ez a hatodik, átdolgozott és kibővített kiadása. A szöveg igyekezik lépést tartani a tudományos fejlődéssel, de igyekezett megőrizni az érthetőséget a művelt átlagolvasó számára.