Bővebb leírás
A versritmus értelemképző lehetőségeit, vershangzás és jelentés összefüggéseit vizsgálja elméleti és tudománytörténeti aspektusból, illetve a konkrét szövegértelmezések gyakorlatában. Áttekinti a hazai verselméleti tradíció interpretatív igényű teóriáit a 19. század közepétől az 1960-as évekig ívelő időszakban, megvizsgálja több magyar költő verstani-versértelmezői alapvetését, s mindezt szembesíti a 20. század nemzetközi irodalomtudományának meghatározó nyelvi-szemantikus ritmuselméleteivel. A könyv második része a modern magyar líra néhány kitüntetett darabjának poétikai elemzése során igyekszik feltárni ritmus és hangzás interpretációs lehetőségeit, utolsó fejezetében pedig a versritmus és -forma szerepének egyfajta felértékelődése kapcsán nyújt rövid áttekintést a kortárs magyar líra poétikai tendenciáiról. Horváth Kornélia 1971-ben született Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének habilitált docense.
