Bővebb leírás
"Kulcsár Szabó Ernő tanulmánykötetében azon cikkeit gyűjtötte egybe, amelyek valamilyen formában hozzájárultak a hazai irodalmi hermeneutika kibontakozásához.
A szerző olyan - napjainkig ható - előfeltevésekkel vet számot, mint például a kontemplációelvű irodalomértés, mely kizárólag az alkotó kompetenciáját ismeri el egy szöveggel szemben, s a befogadást passzív szemlélődésre redukálja.
Megkérdőjelezi azt a még az egyetemi hallgatók nagy többségét is jellemző - felfogásmódot, mely a "szerzői én életében való fiktív részesülés élményét tekinti a művészi befogadás értelmének", és "egyfajta irodalom-lélektani empátia horizontjából olvassa (például) a kései József Attila-verseket".
Elutasítja az Adyt kizárólag mint a francia szimbolizmus örökösét kanonizáló hagyomány létjogosultságát. Rákérdez annak a "látványos és hirtelen recepciós törésnek" az okára, amelynek az Illyés-líra esett áldozatául a 90-es években.
A konkrét életmű- és szövegértelmezéseken túl a szerző olyan alapvető esztétikai problémákat is fölvet, mint például az irodalom történetiségének hozzáférhetősége vagy a kánonképződés és ezen belül a nemzeti kánon sajátosságai."
