Százezrével történik igazságtalanság és a szenvedők naponta az égre kiáltanak, és ma itt hatalmasok észtvesztő gazságokat követnek el, és az emberek milliói nyöszörögnek zokogva, de megint csak nem történik semmi. A gonosztevők erre az eshetőségre, mint holtbiztosra számítanak és bűncselekményeiket zavartalanul elkövetik. Tudják, hogy hiába hívják Istent, nem fog történni semmi. Nem is történt soha semmi, és ha valamely esetről tudnak, talán valaki megmenekült, az általában nem szokta a hitelesség benyomását kelteni. Az, hogy úgy mondják, csoda, de persze nem csoda, mert az isteni igazságszolgáltatás egészen másutt van, sokkal súlyosabb, az isteni segítség is másutt van, és sokkal komolyabb.
Patmore a dolgot alaposan leméri. A kérdésre egyetlen lehetséges válasz, hogy Isten mértéke más, és az ember erről a mértékről, ha erőit összegyűjti, tud is. Az események és a szenvedések értelme egészen más, mint ahogy azt az ember kétségbeesésében feltételezi, abban a hiszemben, hogy azonnal segítséget nyer.
Patmore számára ember és Isten kapcsolata olyan kutatási terület, amelyen úgyszólván semmi sem történt. Az emberi hívás miképpen hat fölfelé, s az isteni válasz miképpen hat lefelé. Az ember talál‑e közvetlen kapcsolatot, vagy a viszony bonyolult, sok rétegen áttört és megszűrt szférákon át lehetséges. Gondviselés tényleg van, ez az, ami oly kolosszálisan komikus alakban jelentkezik, az elkerüléseknek és a találkozásoknak labirintusi színjátéka, amit annyira megszoktak és egyszerűen életnek hívnak. A gondviselés elképzelhetetlenül következetes, és ezt Patmore Isten állandó jelenlétének értelmezte. Ha délután őscsend‑meditációjában életének egyes mozzanatait áttekintette, a következetességeket minden alkalommal látta. Napközben persze vagy csak felvillanásokban, vagy sehogy. A kutatási területnek egyik fő fejezete a halálkutatás, vagy a túlvilág szerkezete, ahogy Patmore nevezte. Patmore megdöbbent, ha arra gondolt, hogy az életvonalon túleső világhoz ezer évek óta senki se mert nyúlni. Néhányan botor vigasztalásokat eszeltek ki, mialatt a többség foga vacogott.
Amikor az ember fohászkodik, mindig életcélja van. Amikor Naura azt sóhajtotta, istenemistenem, akkor valamit az életben akar, azt akarja, hogy anyja térjen észhez, hagyja őt gyakorolni. Amikor az elítélt suttog, azt akarja, hogy ne végezzék ki. Mindig az élet, mert mi az életnél magasabb értéket nem ismerünk. Isten értékei pedig magasabbak. Számára az élet mindössze élet. Isten azt is tudja, ami azon túl van. Ha segít, ebben a magasabb értékben segít, és igazságszolgáltatása is ebben a magasabban van.
Az értelem az egyetlen, szól Patmore. Az értelem az egyetlen, amely bennünket itt a létezés minden formája közül kiemel. A földi lét az egyetlen. A földi lét az egyetlen, amelyben a dolgokat egymástól meg tudom különböztetni.
*
Én pedig azt mondom önnek - szól Patmore -, hogy a bitorló és Hamlet apja nem kettő. A delírium és a monománia ugyanaz. Egyik a másik jelentése. Aki a bitorlóval szemben áll, az hitetlen. Aki hisz, az tudja, hogy az apa él. Shakespeare is hitetlen, mint a többi. Ne üljön fel neki. Egy lépést se tettünk? Hogyhogy? Az igazság nem a fejlődés kérdése, amit csak úgy idővel egyszer majd megismerünk. Az igazság örök jelenlévő. Mit gondol? Ön arról beszél, hogy a gonosztevők a szép világot birtokukba vették és ma már semmi más nem történik, mint e durva, vagy kifürdött gonosztevők őrjöngése. Egy bizonyos tekintetben, és látszatra tényleg így is van. Ön nem látja a vonalat, amelyen túl a kollektív bűncselekmény részesévé válik. Én nem védekezem és nem támadok. Én vagyok. Voltam, aki voltam, leszek, aki leszek, vagyok, aki vagyok. Én semmiféle demoralizált ész által kieszelt elmélettel magamat megtéveszteni nem hagyom. De nem hagyom magam az excentrikus hamleti zsebteóriáktól sem. Tudja mi az igazság? A szabadság. Tudja mi az szabadság? Igazat mondani. Aki a szabadságtól fél, elkezd hazudni. Nem félni a szabadságtól, nem hazudni. Igazat mondani. Nem félni a valóságtól. A valóság az, hogy szabad vagyok. Vagyok, aki vagyok. Hányszor mondjam? Megfeledkezik a legfontosabbról, hogy önmagát világegyetemnek tekintse. Ön állandóan kerülő utakon önmaga létét be akarja bizonyítani. Bizonyítani csak azt kell, ami nincs. Ami van, bizonyíthatatlan. Ön merőlegesen gondolkozik. Mialatt a szcientifizmus horizontálisan. Mindegyik rossz. Ez a demoralizált, mondjuk a morális jellegétől megfosztott ész következménye. Ön nem mer következetlen lenni, vagyis következetességének színvonala immorális és absztrakt, vagy ahogyan ma mondják az idióták: objektív. Ön nem meri álláspontjait változtatni, nem mer belemenni saját ellentétébe, és ezért a teória‑termékenység elől magát elzárja. Ön a közönségnek gondolkozik. Ön színész. Ön stréber. Ön nem tudja, hogy az emberek álláspontjait ellentétekben, sőt ellentmondásokban kell megfogalmazni, tekintve, hogy az ember egyszerre legalább két, esetleg több helyen van, és ezért ez a megfogalmazás kötelező, az értelem elemi tisztességéhez tartozik.
Szünet.
- Nem tudok mindjárt válaszolni - szól Chill. - Amit mondott, az nekem pillanatnyilag sok.
- Legyen óvatos - válaszol Patmore. - Én tudom, hogy a dicséret az irigység legveszedelmesebb alakja.
*
Azért Mr. Axének igaza van. Mr. Patmore mozdulatlanul ül, kezében a cigaretta mindjárt elég, Püthagorasz csámcsog, kígyóbűz, a mécses a pult fölött, a betonon nyirkos csík, ahogy a holttestet kihúzták. Mr. Axének igaza van, és ezt meg is fogja mondani, amit ma itt elbeszéltek, az minden inkább, mint magától értetődő, a magam részéről én fantasztikusabb komplikációk szövevényét el se tudom képzelni, és Mr. Patmore magatartását az események közepette felbőszítőnek tartom, mert ő megkövesedett perui arcával hallgatja, mintha az egész sose lett volna és nem is lehetne másképpen, de a provokáció most következik, ezt a flegmát ő csodálkozásnak nevezi. Hogyan? Megrendültség, amely megrendíthetetlen marad és szüntelen meglepetés, amit semmi sem lep meg. Mr. Patmore fejét egy pillanatra sem vesztette el, sőt amikor a dolgok többször forrpontra értek, az egészet mintha kevesellte volna, és látszott rajta, hogy ez így nem elégíti ki teljesen és nagyobb felfordulást várt, én ezt nem merném csodálkozásnak nevezni, ha valaki a hidegvért megrendültségnek mondja, Mr. Patmore egyébként is paradox elme, csak rá kell nézni, nem az obligát yankee, mint Mr. Axe. Azt hiszem, tehetséges, csak nem tudom miben.
