Bővebb leírás
A monográfia az 1848-49-es szabadságharc egyik kevéssé ismert fejezetét dolgozza fel. Hadtörténelmi szempontból a szabadságharc egyik legragyogóbb teljesítménye volt a fegyveres önvédelem gyors megszervezése; az immár polgári alapon szerveződő önkéntes nemzetőrség, majd a honvédség felállítása. A magyarországi hadseregszervezés története alaposan feldolgozott téma, azonban a közjogi értelemben különálló Erdélyben lezajlott hasonló folyamatok részletes feltárására most először került sor. A szerző a szakirodalomra, valamint magyarországi és erdélyi levéltári és kiadott forrásokra támaszkodva követi nyomon az erdélyi hadszervezés 1848 tavaszi-őszi folyamatát. Könyve három nagyobb egysége külön-külön tárgyalja a nemzetőrség, a honvédség és az ún. Kossuth-szabadcsapatok felállítását. Bemutatja a hadszervezés törvényi és személyi hátterét, illetve helyhatóságok szerint (városok, vármegyék, székely székek) követi nyomon a különböző egységek sorsát. Könyvéből kiderül, hogyan viszonyultak a városi polgárok, falusi volt jobbágyok és a székely határőrök az új fegyveres erőkhöz, mik jelentették a legfőbb nehézségeket; valamint milyen szerepet játszhattak ezek a vadonatúj és jellegzetesen magyar haderők Erdély megtartásában és a hamar kiéleződő nemzetiségi konfliktusok közepette.
