A szerző hatalmas forrásanyag feldolgozásával és kiváló empatikus érzékkel mutatja be, hogyan lett az 1945-ben Moszkvából hazatért "pártkatonából" önálló koncepcióval rendelkező politikus. Gondolatvilága ugyanakkor mindvégig kommunista maradt, nem mást akart, hanem "csak" másként, lassabban, túlkapások nélkül, de éppen e "csak" miatt vált a sztálini mintát szolgaian követő párton belül kitaszítottá, az értelmiség, majd a tömegek szemében pedig reménysugárrá - előbb ténylegesen, 1956-ban, majd jelképesen. Újratemetése 1989-ben a rendszerváltás emblematikus eseménye lett.