Bővebb leírás
Ernst H. Gombrich híres művészettörténeti művének kezdő mondatát - "Művészet valójában nem létezik, csak művészek vannak" - parafrazeálva a tájképre is mondhatnánk: tájképfestészet valójában nem létezik, csak tájképek vannak. Hiszen mitől tájkép egy kép, és meddig az? Minek kell feltétlenül megjelennie rajta, hogy tájkép legyen, és milyen kritériumok hanyagolhatók el? Lehet-e és hasznos-e egy nem-tájképnek tűnő képet tájképként (is) értelmezni? Azaz, milyen elágazások vannak ebből a műfajból ? A kötet tanulmányai a tájkép műfaját járják körül: két nagyobb egysége közül az elsőben kortárs magyar alkotók művei, míg a másodikban a XVIII. századi itáliai festészet egy rendkívül izgalmas és itthon talán kevésbé ismert festményciklusának bemutatása kapott helyet. Somhegyi Zoltán 1981-ben született Budapesten. 2006-ban végzett az ELTE Művészettörténeti Intézetében, jelenleg az ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskola Esztétika PhD-programjának hallgatója, témája a német romantikus tájképfestészet és a művészetfilozófia összefüggései. 2007 óta a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének külső oktatója. Az egyetem elvégzése óta párhuzamosan foglalkozik XVIII. - XIX. századi német és olasz festészettel, valamint kortárs művészettel.
