A kilencvenes években, amikor elkezdték a jelenleg a világban beszélt nyelveket elemezni aszerint, hogy miképpen lehet hatékony számítógépes fordítóprogramokat írni, szinte heurisztikus volt a felismerés, hogy csupán két olyan nyelv van a világban, amelynek a gyökrendszere megegyezik a magyarral, ez pedig az ujgur és az ír nyelv.
Az írek történelméből tudható, hogy 1700 évvel ezelőttig itt a Kárpát - medence táján éltek, és innen vonultak tovább nyugatra egészen a mai hazájukig Írországig, ahol ma is élnek.
Ezzel egyidejűleg észak-olaszországi (lombardiai) nyelvész-kutatók megállapították hogy a korábban kihaltnak vélt lombardiai
etruszk nyelv valójában nagyon is élő, és ugyanaz, amit ma magyarnak nevezünk. Ugyanezen kutatók egyben el is temették az úgynevezett finnugor elméletet, és a magyar nyelvet áthelyezték a kelta nyelvek sorába.
Jelen könyv szerzője
etimológiai szemmel nézve eredt utána a Kárpát - medencei ősi földrajzi, vízrajzi helyneveknek, illetve a ma még létező beszélt vagy alvó nyugati
kelta nyelveknek, felkutatva bennük a közös gyökszavakat, illetve az azokból képződött kifejezéseket, és ezeknek kapcsolatait a mai magyar nyelvvel.
TIMARU - KAST SÁNDOR szerzőnek a jelen tanulmánykötetéhez nem szükséges ismernünk sem a nyugati kelta nyelveket, sem az ujgur nyelvet, elég csupán magyarul gondolkodnunk, miközben a szerző szófejtéseit olvassuk.
A jelen mű nem szótár, nem is törekszik a teljességre, de mégis átfogó képet ad a kelta szóképzés rendszeréről, annak logikájáról, ami kísérteties hasonlóságot mutat a magyar nyelv szóképző rendszerével is, illetve betekintést nyújt a kulturális-antropológiai párhuzamok sokaságába is.
