Bővebb leírás
A katolikus irodalom fogalma nem ismeretlen a 20. századdal foglalkozó magyar irodalomtörténet-írás számára. A korábbi évtizedekben általában a konzervatív irodalom egyik jól körülhatárolható csoportját, a papköltők műveit értették rajta. Szénási Zoltán könyvében arra tesz kísérletet, hogy a katolikus irodalom mibenlétét újragondolja. Mint előzménnyel és elrugaszkodási ponttal számot vet a századforduló politikai katolicizmusából kinövő katolikus irodalommal s a magyar irodalmi kánon peremterületén elhelyezhető papköltők lírájának esztétikai teljesítményével is. Innen továbblépve s a fogalomhasználat történeti és ideológiai nehézségeit szem előtt tartva vonja be Babits Mihály, Rónay György, valamint Pilinszky János költészetét és értekező prózáját értelmezési körébe. Ennek köszönhetően a 20. századi magyar katolikus irodalom történetének egy másféle íve is kirajzolódik munkájából: a modernség különböző szellemi és irodalmi irányzataira nyitott s a keresztény hagyománnyal is termékeny párbeszédet folytató katolikus irodalomé.
