A kopula vagy kopulatív ige, kapcsolóige, a nyelvészetben az összetett mondatrészek segédszava, elsősorban ami az alanyt a névszói vagy határozói állítmánnyal köti össze.
A kopula gyakran a létige, de a magyarban lehet a lesz, marad, múlik (valahány éves) igék származéka is. Egyes nyelvekben (például az angolban vagy az újlatin nyelvekben) kopulatívak például a ’látszik, hangzik, hallatszik, érződik, tűnik, bizonyul valaminek/valamilyennek’, ’valamilyen íze, illata, tapintása van’ jelentésű igék; a magyarban azonban ezek nem kopulatívak, mert vagy ‑nak/‑nek ragos vonzatuk van, vagy egész más szerkezettel fejezzük ki őket.
Kopula a magyarban a szókapcsolatokban használt
való és
volta segédszó is (a legtöbb esetben), pl.
a repülőgépről való leszállás, az utas orvos volta.
