Bővebb leírás
Amikor szembekerül a háború problémájával, a legtöbb jelenkori keresztény, legalábbis az európai kontinensen, hajlamos feltételezni, hogy az egyház mindig jóváhagyta a hívôk részvételét az államilag szentesített erôszakban. Ritkán merül fel az a gondolat, hogy a múltban az egyház komolyan elítélhette a háborúskodást. Amikor valakiben felötlik, hogy az evangéliumi szeretet parancsa maga után vonja a katonakötelezettség visszautasítását, gyakran úgy érzi, hogy új, forradalmi fölfedezést tett. De már az egyházatyák gondolatainak futólagos megismerése kijózanítja az embert ebbôl az újítói öntudatból. Viszont ez vezethet egy ellenkezô hibára. Az atyáknak néhány kiragadott szövegen alapuló kezdetleges ismeretében jóhiszemûen kijelenthetné valaki: az atyák valamennyien "lelkiismeretes tiltakozók" voltak, a kifejezés modern értelmében. (1) (A magyarul szabatos, de sokkal hosszabb "a katonai szolgálatot lelkiismereti okból megtagadó" kifejezés helyett az angol "conscientious objector" kifejezést a "lelkiismeretes tiltakozó" szószerinti fordítással adom vissza. - A fordító megjegyzése.)
