A beszédértés olyan párhuzamos, egymásra épülő és részben hierarchiába szerveződő folyamatok idői összehangolását kívánja meg, amelyek során a különböző fonológiai, szemantikai, szintaktikai, prozódiai és pragmatikai információkra kell a befogadónak támaszkodnia. A nyelvi értéssel foglalkozó pszichológiai és idegtudományi vizsgálatok eddig jórészt a szintaktikai és szemantikai információk interakcióinak megismerésére irányultak, s hoztak egyre több új eredményt, s a mondatértést magyarázni hivatott neurokognitív modellt. E vizsgálatok nagy száma miatt is meglepőnek tűnhet, hogy a prozódiának a nyelvi értésben betöltött szerepével viszonylag kevesen foglalkoznak, a neurális háttér pedig a mai napig alig kutatott.

Ez a kötet A rekurzió interdiszciplináris vizsgálata a nyelvben OTKA konzorciumi pályázat keretében vizsgált téma Pszichológiai alapok című kutatásának eredményeit mutatja be. A kötet központi témája a prozódia pszichológiai realitása, azaz, hogy vannak-e a prozódiának olyan rekurzív elemei, amelyek szabályként működnek, és a prozódia absztrakt reprezentációjának összetevői. A kötetben szereplő öt tanulmány a nyelvi rekurzió pszicholingvisztikai hátterét vizsgálja olyan változatos módszertannal, amely a gyermekkel végzett verbális és non-verbális produkció műszeres mérésétől, a mondatok intonációs kontúrjával kapcsolatos perceptuális diszkrimináció tanulmányozásán át, a mondat-feldolgozási folyamatok által kiváltott agyi elektromos aktivitás méréséig terjed. Ezen kívül a kötet első fejezete részletes áttekintését nyújtja a prozódiai információk feldolgozásával kapcsolatos kurrens pszicholingvisztikai és kognitív idegtudományi adatoknak és modelleknek.