Bővebb leírás
Az 1956-os forradalom és szabadságharc történetével kapcsolatban - az elmúlt két évtized nagy számú kutatása és forrásfeltárása ellenére - még mindig akadnak "fehér foltok". A szerző legújabb művében arra tesz kísérletet, hogy a forradalom idején meghalt személyek számáról, az áldozatok nagyságáról a köztudatban rögzült ismereteket revideálja. A forradalom és a megtorlás történetével már több művében is foglalkozó jogász elöljáróban azt emeli ki, hogy a "forgalomban lévő" számadatok (2500-3000 harci cselekményben meghalt személy, a megtorlás 350-400 áldozata) számos körülményt nem vesznek figyelembe, és nem ölelik fel az áldozatok teljes körét. Könyve egyes fejezetei ezen problematikus pontok nyomába erednek. Először a sebesülthalálozás kérdésével foglalkozik, majd a továbbiakban a polgári áldozatok, a katonaként és felkelőként elesettek, és a megtorlás névtelen áldozatainak számát igyekszik felbecsülni. Gondolatmenete lényege, hogy a fennmaradt és hozzáférhető hivatalos kimutatások minden esetben megbízhatatlanok, alulregisztrálják a tényleges veszteségeket. Ezért pusztán ezek összegzése helyett egyedi esetekből, konkrét visszaemlékezésekből kiinduló extrapolációkkal határozza meg a halottak száma. Végkövetkeztetése szerint az áldozatok számát összességében az eddig elképzeltnél sokkal nagyobbra, mintegy húszezer főre tehetjük. A kiadványt a szerző által egy 1958-as népbírósági per anyagában feltárt versekből összeállított, valamint korábbi kiadványokban már publikált fekete-fehér képekből összeállított mellékletek zárják.