Bővebb leírás
A gyulafehérvári püspöki palota a Kárpát-medence egyik legépebben megmaradt, páratlan középkori építménye. A 12. század végén megkezdett építkezések be sem fejeződtek a tatárjárás idejére, a munkálatokat a szászok haragja gátolta ismét. Ekkor, 1280-ban Péter püspök és a kevés név szerint ismert magyarországi építőmesterek egyike, Tyno fia János közt született az a szerződés, melynek egyik szöveghelyére utal a cím: "et continuans ipsi antiquo operi" - s folytatva magát a régi művet. Az építész szerző három tanulmánya a templom építéstörténetét és feltárásának fontosabb szakaszait mutatja be kiváló fekete-fehér (köztük archív) képanyag és rajzok, térképek és ábrák (néhány színes) kíséretében. Az első tanulmány a kutatók által kevésbé vizsgált nyugati rész építéstörténetével, míg a második a püspöki palota északi homlokzatának kutatásával foglalkozik. A kötet végén az 1996 és 2004 közti régészeti feltárások során előkerült kőtöredékekről olvashatunk. A bibliográfiával, személy- és helynévmutatóval, valamint német nyelvű összefoglalóval záródó mű könyvészetileg is igen színvonalas.