Bővebb leírás
folytatása az 1997-ben megjelent Az orosz irodalom története a kezdetektől 1940-ig címűnek.
Az 1940-es év szakadást jelentett az orosz irodalmi hagyományban, amely a történelem viharai után mára lassan visszatalált a szerves folytatáshoz.
A könyv ezt az utat mutatja be a több mint kilencven átfogó íróportréban. A legnagyobbak - Szolzsenyicin, Grosszman, Salamov, Raszputyin, Suksin, Jevtusenko, Brodszkij, Pelevin és mások - esetében a műelemzéseket is tartalmazó részletes életművek tükrében érzékelteti, hogy
a háború alatti és utáni irodalom,
az ötvenes évek "olvadása",
a hatvanasok nemzedékének áttörése után
a hetvenes években az emigráns hullám megindulásával az orosz irodalom részeire esett,
-hogy azután a rendszerváltást követően visszakapcsolódjon az immár posztmodern világirodalomba.
A kötet alkotói - a hazai egyetemek kiemelkedő oktatói - a tanúk rá, milyen nehéz újraolvasni, átértékelni az életműveket, amelyekben döbbenetesen keveredik az árpa az ocsúval, a hamisság az igazsággal. Mégis most volt itt az ideje, hogy a 20. század orosz irodalmát mérlegre tegyék: az ideológiai korlátok megszűntek, és később talán már hiányozni fog a közelmúlt tapasztalata a jelenségek megérétéséhez.
A sokoldalú irodalomtörténet olvasmányos formában egyszerre nyújt korképet, elemzéseket, mutat be tragikus írósoroskat az érdeklődőknek. A kötetet gazdag adatanyag teszi könnyen kezelhetővé.