Az 1945 utáni angol regény sokféle regiszterben, sokféle műfaji hagyományon belül, izgalmas és alkotó módon végezte el szinte észrevétlenül mind a liberális humanizmus vagy a realizmus - mindkettő az angol ethosz megkerülhetetlen összetevője - megkérdőjelezésének, újrafogalmazásának fáradságos munkáját, mind a modernista regényhagyománnyal való termékeny számvetést.
Rengeteg dilemmám van a bloggal kapcsolatban, és ezek egyike, hogy vajon érdemes-e szakkönyvekről írnom. Még mindig ingadozom, de egyelőre annak a pártján vagyok, hogy egyrészt azért kezdtem bele ebbe az egész mókába, hogy becsületesen számon tartsak mindent, másrészt pedig ha már én szeretem a nemregényeket, akkor nyilvánvalóan szereti más is. Igaz, Bényei Tamás Az ártatlan ország- Az angol regény 1945 után című kötetét egy vizsgára kezdtem el olvasni, de ez nem jelent semmit: előbb vagy utóbb mindenképpen sort kerítettem volna rá, lelkesedésem őszinte voltát pedig az is mutatja, hogy egy részét csak a vizsga után olvastam el.
Legelső benyomásom Bényei Tamás könyvéről az volt, hogy nemcsak szellemi erőpróba, hanem fizikai is (540 oldal, nagy méretben), így mindenféle pozitúrával próbálkoztam olvasás közben (az aggódókat megnyugtatnám, hogy a küzdelemben egyikünknek sem esett baja). A másik dolog - de ez nem újdonság -, hogy Bényei Tamás nagyjából mindenre gondol: a könyv nem csupán '45 utáni szerzőkkel foglalkozik, hanem kontextusba helyezi a témát, bemutatja az angol regény "iparát", a regény ideológiai és etikai szerepét és az ethosz kritikáját, majd a legfontosabb szerzőkkel és témákkal folytatja a korszak prózájának bemutatását. Nekem nagy meglepetést okozott, hogy a tárgyalt szerzők közül milyen kevesek ismertek igazán Magyarországon, holott a közelmúlt/jelen alkotóiról van szó. Persze tisztában vagyok azzal, hogy mindezt a műveltségemben tátongó lyukak miatt látom így, de utánanéztem, Iris Murdochnak például csak egyetlen regénye jelent meg magyarul, holott már legalább egy polcnyit írt. De nem ő az egyetlen: Kingsley Amis? A. S. Byatt? L. P. Hartley? Sorolhatnám még. Csak egy-két regényükről tudok magyarul, és ez egy kicsit furcsa, de talán csak nekem.
Az a baj, ami Bényei Tamás általam olvasott másik két könyvével is, hogy olyan jól ír, és olyan sok mindenről, hogy a könyves várólistám megint hatszorosára nőtt - és a "jól írást" úgy is értem, hogy Az ártatlan ország szerintem mindenki számára élvezhető kötet, akit egy kicsit is érdekel az angol irodalom, hiszen ez a könyv a lehetőségekhez képest a legteljesebb képet próbálja nyújtani a szerzőkről és műveikről, és mindezt rettentően érdekes stílusban. Jó, talán csak Hermione nevezné könnyű esti olvasmánynak (de a könnyűség kérdéséről már szólottam is), de a belefektetett energia kifizetődik.
